WWW 8: A Grand Teton Nemzeti Park

A Yellowstone parkra szánt napok tovarebbentek, és ezen a napon a Grand Teton np irányába indultunk. A Yellowstone gyönyörű volt, de némi csalódottság mégis volt bennünk, hogy mackó úrék arra se méltattak, hogy köszönjenek.
A Grand Teton és a Yellowstone története között óriási a különbség: a Yellowstone az elsőként alapított np (1872), míg a Grand Teton esetében bár az igény korán felmerült csak az 50-es években lett np. John D. Rockefeller jr. kezdte felvásárolni itt a földeket, hogy aztán a kormánynak adományozza, de ez utóbbi nehezebb volt mint a felvásárlás. Ugyan a Yellowstone árnyékában van a Grand Teton nem kevésbé zsúfolt. Rengeteg programra van itt is lehetőség: evezés, kerékpározás, kirándulás, hegymászás...

Az első terv szerint a Jenny lake-n áthajóztunk volna a tavon, és az egyik hegy oldalában kirándultunk volna egyet. A feltételes mód annak köszönhető, hogy egyszerűen nem találtunk parkoló helyet, így dinamikusan újratervezve a programot, a másnapi áthajókázás mellett döntöttünk, és a délután során a Taggert és Bradley tóhoz sétáltunk. A parkolóban úgy tűnt, hogy rengetegen vannak errefelé is, így viszonylag rezignáltan vettük tudomásul a figyelmeztető táblát, ami szerint itt is mindenféle nagy állat van.

Az első tóhoz vezető úton még egész sok emberrel találkoztunk (szembejövök medvét véltek látni a fentebbi szakaszon, de hát már én is számtalan fatörzset és sziklát személyesítettem meg...). Továbbindulva  erőst megritkultak a turisták, így aztán egyre jobban kellett figyelni, nehogy megijesszünk egy medvét. Ez viccesen hangzik, de az egy fontos szabály, hogy hangosan kell beszélgetni, hogy a medve már messziről hallja hogy jövünk, ha véletlenül megijesztjük, akkor sokkal kiszámíthatatlanabbul viselkednek. Egyszer egy futó szaladt el mellettünk, ami megnyugtató volt, ugyanis a ne fuss a medve elől az első szabály. Ha ő itt szaladgál...

Mentők.

A Bradley tónál találkoztunk néhány turistával aminek mindannyian örültünk. Gyönyörűek voltak a tavak és az erdő is, de vissza kellett indulnunk egy rövidebb úton, aminek első szakasza ismét néptelenebb volt, de Gerdus jó munkát végzett, olyan hangosan csicsergett végig, hogy csak énekes madarak kísértek bennünket irigykedve. A lenti szakaszon azonban egyszer csak az út mellett 10 méterre egy mackó legelészett. Szerencsére Imre ment elől, így viszonylag messziről észleltük a mackót. Halált megvető bátorsággal még elkattintotta a fényképezőgépet (gigahomály kép lett, mert az AF lassú volt a művelethez), majd nyugodt léptek hátrafelé (ahogy tanultuk), aztán kicsit távolabb érve lendületes haladás vissza a tavakhoz, ahol láttunk turistát, akinek remélhetőleg van medve spray-e, amivel majd átvágjuk magunkat a medve akadályon (más ösvény nem vezetett le a hegyről).

Nem sokára jött is egy népesebb csapat, akiknél volt is spray, és persze szuper izgatottak lettek. Mi már azok voltunk...
Már csak egy para volt hátra, ha lefelé menet nincs ott a medve, és super looser chicken shit-ként megszégyenülve érünk vissza az autókhoz, de nem így lett. Pár tíz méterrel lejjebb továbbra is békésen lakmározott a medvécske, és nagyon nem zavartatta magát hogy mi teljes eksztázisban tapsikoltunk, csilingeltünk a csapatnál lévő mackó haranggal (amit itt nem ajánlanak hatékonytalansága miatt). Nem volt hatalmas medve, de pici bocsnál határozottan nagyobb volt, így annyira nem tartottunk attól, hogy a mamája is a közelben kószál. Mivel nagyon nem akart eltávolodni a gyalogösvénytől, így végül el kellett sétálnunk mellette, kvázi másfél iskolabusz távolságban. Nem sikerült egyértelműen megállapítani, de fekete medvére gyanakodtunk, amit a közeli látogató központban egy ranger a fénykép alapján meg is erősített.
A nap hátralévő része az élmény feldolgozásával telt, ami közben elautóztunk Jacksonba, és egy motel jellegű szállóban aludtunk, hogy reggel korán kelve, a fél kilences ranger programot elérjük a Jenny tónál. (Jackson maga vicces egy hely, tömve turistával és boltokkal számukra.)

Jackson föutcája.

A motelünk reggel, az út szélén ahogy kell.