WWW 4: vacsorán Buffalo Bill lányánál

A hangzatos cím mögött egy komolyabb autókázás áll, ugyanis a dél dakotai Hot Springből a wyomingi Codyig egy 500 mérföldes utat tettünk meg.
Az első kitérő a Devils tower-hoz vezetett, és most először meglátva a kapunál álló sort, megelégedtünk a távoli fotóval és hajtottunk tovább.

Codyba sokféleképpen el lehet jutni, a lepedőnyi autóstérképünk tanulsága szerint mind scenic road, így pont az egyikre esett a választás, ami keresztül vitt minket a Big Horn hegységen, ami "csak" national forest besorolást kapott, de így is többször kellett megálljunk fényképezni, mint a amennyit a gyerekek könnyen vettek, ami egy újabb kör Starbucks smoothie-ba fájt...

A prérin át.

A hegység előtt és után Wyoming prérijén hajtottunk át, ami meglehetősen nagy és lakatlan, ez ugyanis a legritkábban lakott állam, területe négyzetmérföldben kifejezve kb. annyi mint Magyarországé négyzetkilométerben, lakosainak száma viszont kevesebb mint fél Budapest.  Kicsit meg is ijedtem Zsuzsa állapota miatt, amikor a préri közepén szólt, hogyha látok egy boltot álljak meg...

Ez még csak a Big horn sheep mt.

A Buffalo Bill alapította Codyba igazán jó idővel érkeztünk (sajnos nem is tudok 21 mpg fölé menni fogyasztásban), de még hátra volt a nap fő attrakciója, mármint nem a vacsora, hanem a híres cody-i rodeo. A vacsorát mellesleg B. Bill lánya szállodájában költöttük el, igazi cowboyok és turisták között.
A rodeo fővárosaként emlegetett helységben minden este nyolckor van rodeo, igy egy meglehetősen műanyag turista látványosságot vártam, amire erősen rácáfolt a két órás rodeo.
Az Amerikában eltöltött egy év után már nem csodálkozom (bár még mindig eltűnődöm rajta), hogy himnusszal és imádsággal kezdődött az alkalom, amely szólt a rodeon résztvevő cowboyokért és cowgirlekért, a hagyományaik ápolóiért és az egész nemzetért. A himnuszt pedig nem cd-ről szól vagy zenekar játszotta, hanem a bemondó énekével vezette és az egész stadion énekelte.
A rodeo több számból áll és talán a legkevésbé szórakoztató a bika megülése (ami természetesen a legvégén van, mintegy csúcspontja az estének), mivel szegény bull-ridernek (nevezhetnénk akár rodeátornak) esélye sincs fent maradni a bikánk, akkorákat rúg a fenekével. Ami sokkal izgalmasabb, hogy amint leesett a bull-rider két másik fickó ugrik a bika elé hogy elcsalogassák a bikát onnan. No ez hajmeresztő hogy ők mit táncolnak a bika előtt az utolsó pillanatban felugorva a kerítésre vagy csak kifordulva a bika elől... ez a rész tényleg nagyon durva!
A rodeon a bika megülésén kívül volt vadló megülés, borjú lelasszózás és lábösszecsomózás ( kb. 20 sec), nőknek csak lelasszózás, tehén lelasszózás párban, az első a fejénél a második a hátsó lábát lasszózza meg,  hordó futam amin a cowgirlek hordók által definiált pályán kellett végigvágtázniuk, iszonyú szűken fordulva a hordók körül, szintén rettentő izgalmas. Az egyik legmeglepőbb szám a gyerekek "kendő fogója" volt. A 12 évnél fiatalabbakat az arénába szólították, majd két borjút engedtek be, a farkukra csomózva egy-egy kendőt, és azt kellett megszerezni. Szegény bocik biztos gyereksereggel álmodnak, pedig ügyesek voltak, jó sokáig bírták a gyerekek rohamát...
Az egész 2 órás program nagyon izgalmas, és amennyire attól tartottam hogy egy üres turistalátványosság lesz, annyira jó volt látni ezeket a cowboyokat és cowgirlöket, akiknek tényleg ez az életük és a mai napig egy másik dimenzióban van a kapcsolatuk az állataikkal, a tehenekkel a bikával. Ezt nem lehet megjátszani, ennek minden pillanata valóság. Nagyon klassz volt.