A turistaút kb. 1-1,5 mérföld után éri el a patakot és onnantól kezdve gyakorlatilag a patakmeder az út, benne a jeges vízzel. Ez eleinte üdítő a 37 (100) fokban, de mikor már annyira összeszűkül a kanyon, hogy a nap se süt be, akkor már a túlélésre játszik az ember és igyekszik nagyobb köveken egyensúlyozni és nem a vízbe lépni, ami persze elkerülhetetlen. Sokáig csak az erdőben haladtunk,bár viszonylag szűk völgy volt Imre többször is kételkedésének adott hangot, hogy ez nem is igazi kanyon. De aztán! Egyszer csak előttünk termett a kanyon igazi bejárata: két hatalmas sziklafal és a köztük menekülő patak. Mintha egy barlangba értünk volna, de legalábbis Meseország vagy egy alternatív világ bejáratához.
Pár percet vártunk a belépéssel, hogy a már jéggé fagyott lábunk picit napozhasson mielőtt újra alámerítjük őket. Az első két kanyar után meglepetésünkre kígyózó sor végére érkeztünk. Sokáig nem láttuk miért is állunk sorba, ez idő alatt Imre hódolhatott gátépítő szenvedélyének (ezredszer is bizonyítva, hogy pályát tévesztett). Sokáig álltunk a jeges vízben mire feltárult előttünk a titok: egy létrán haladt tovább az út egy kisebb vízesés tőszomszédságában. Felfelé is, lefelé is sokan vártak, hogy átjussanak ezen a szűkületen. Volt aki két ölebet próbált felszuszakolni (szerencsére viszonylag hamar feladta), mások kisgyerekeket, de sokaknak önmaguk feljuttatása is nagy kihívás volt. De az amerikai embernek semmi sem lehetetlen. A kanyonban tovább haladva a következő vízesés egy természetes vízi-csúszdát alakított ki.
 |
| Vigyázva köveken állni! |
Most nyert értelmet, hogy miért kirándulnak sokan fürdőruhában. Vágyakozással kevert borzadással néztük őket rövid ideig, majd tovább mentünk.
 |
| Csúszda. |
A levegő egyébként nagyon meleg volt, egy felhő se volt az égen, így a napsugarak gondtalan sütöttek. És mellette a levegő is nagyon száraz volt: tankolásnál nem sikerült olyan gyorsan lehúzni az ablakon a vizet, hogy az ne száradjon fel hamarabb... (mellesleg valósággal már hiányzott, hogy tankoljunk és lemoshassam az ablakokat, ugyanis most két napig nem tankoltunk, ill. az utolsó helyen kiszáradt a vödör, így ott nem lehetett ablakot mosni.)
A kirándulás után beültünk ebédelni (a fél négy szokatlanul korai az előző napokhoz képest, bár lassan annak is örülnek a gyerekek ha bármikor enni kapnak...), majd elhajtottunk a Zion np alternatív bejáratához, a Kolob kanyonhoz. Itt egy csodálatos autós út végén sétáltunk ki egy szegletre, ahonnan messze el lehetett látni. Itt már elég kevesen jártak, ezt az egész észak nyugati bejáratot nem sokan használják.
A következő napokra felkészülendő hamar (7 pm) hazaértünk luxus kalibánkba. Két légkondi pörög mióta hazaértünk, de még nem sikerült nagyon visszahűteni. (Medence, biliárd, netflix, és máris alvás...)
Holnap irány kelet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése