Ezt követően némi meleg étel, és szigorúan receptre (akut motivációs hiányt diagnosztizáltam a hegyen) egy fagyit kapott mindenki. Hogy miért nem lehet kisebb adagot venni, azt nem értem, lezsibbad, lefagy az ember arca mire megeszi az egészet...
A felfrissülés után még be kellett térni a látogató központba letenni a Zion park Junior Ranger esküjét, szerencsére itt is sikerült. Így aztán Gerda sapiján már 8 badge díszeleg, sajnos a Yellowstone-ban épp elfogyott a badge és csak patch-et tudtak adni, amit majd fel kell varrni.
Szállásunk a közeli Kanab-ban van, alig másfél órányi autózásra, így betértünk a Kanabi Koral Rózsaszín Homok Dűnék Állami Parkba. Készpénzt mindig elfelejtünk felvenni az Atm-ből, és a még otthonról hozott készlet pont elfogyott, így igazán örültünk, hogy lehetett kártyával is fizetni a park bejáratánál. Mivel megláttam azonnal béreltem is egy sandboard-ot. Ez a snowboardra hajaz, csak kicsit masszívabb, ellenben waxolni kell (Gerda interpretálásában csak vacakolni), és akkor elég jól lehet vele siklani.
A homokdűne tökéletes, amilyet a tankönyvekbe rajzolnak, úgyhogy kihúztuk a bakancslistáról a Szaharát. A homok színe tényleg nagyon vöröses, ami annak köszönhető hogy a mindenhol megtalálható Navajo homokkőből származik ez is, aminek vas tartalma eredményezi ezt a szép színt korrodálódás után. A dűnéken szaladgálni, csúszkálni nagyon szórakoztató volt és persze rettenetesen fárasztó. A gyerekek nagyon élvezték.
Sajnos egy óriási viharfelhő közelgett így aztán inkább utóbb mint előbb abbahagytuk a mókázást, és tovaindultunk. A rádióban és a tvben is megszakították az adást, hogy a flashflood riasztást kiadják. Tulajdonképpen csak az nem értesül róla, aki bent van egy kanyonban, neki viszont életbevágó info.
A szállásunk egy igazi motel, rengeteg filmes jelentből ismerős hangulattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése