WWW 17: a legnagyobb meglepetés - botanikus szemmel

A mai napra a Grand Canyon megtekintése volt kitűzve. Imre már volt itt januárban igaz ő Las Vegas-ból közelített és a déli peremről tátotta a száját. Mi most az északi peremet tudtuk útba ejteni. Reggel korai indulást terveztünk, hogy a nap első sugarai által megvilágított kanyont láthassuk (szerencsére csak 6.52-kor kel a nap itt, így a fél 9-es érkezés még szép lett volna). Ezt a tervünket a gyerekek nagy örömére a hajnali eső elmosta. De így is meglepően korán érkeztünk. Még 9.40-kor is azt ígérte a gps, hogy 9.20-ra odaérünk. És így is lett ugyanis Arizona egyetlen államként nem tesz különbséget a téli-nyári időszámítás között (magyarul nincs óraátállítás).

Északról érkezve a Kaibab fennsíkon kell átkelni, 50 mérföld lakatlan terület fenyőerdőn át!!! Nem tértünk magunkhoz a csodálkozásból: mi sivatagra számítottunk erre magashegyi vegetációban találtuk magunkat (legközelebb Kanadában van ilyen ligetes fenyves erdő a házi könyvtárunk tudomása szerint). Épp csak Rhodiola nem volt. Ennek megfelelően a várt 31 fok helyett is csak 15 volt (a havas eső után 8).

Jobbra fent a napfogyatkozás.

Gyorsan felmarkoltuk a junior ranger booklet-eket és részt vettünk a geológus ranger előadásán. Sok minden érdekeset megtudtunk, pl. Arizona 1848-ban lett US része, az első kongresszusi küldött (Joseph Ives hadnagy, aki gőzhajóval próbált felhajózni a Colorado folyón) jelentése lehangoló volt: nem lehet itt földet művelni, nincsenek ásványok, nem lehet állatokat legeltetni, semmi másra nem jó, mint elmenni innen. 1869-ben John Wesley Powell fentről hajózott végig, ő nevezte át az addigi Big Canyont-t Grand Canyon-ra. Őneki köszönhető a vidék feltérképezése. És tovább cizelláltuk ismereteinket a Colorado Plateau kőzeteiről.
Az északi oldal 1000 lábbal magasabban fekszik, mint a déli perem, és több mint egy méter csapadék esik évente, ebből 4 m-nyi a hó, ha jól emlékszem.
Mellesleg pont ekkor volt a napfogyatkozás, és a felhők közül kikandikált olykor a csonka nap és különös fényeket produkált.
Megszereztük a badgeket, majd kisétáltunk különböző kilátó pontokra.

Az északi peremtől sokkal távolabb van a folyó és rengeteg kis kanyon vezet odáig. Ez némi csalódást okozott a gyerekeknek és nekem is (Zs). Az útikönyv azt írta, a látogatók 90%-a a déli peremhez megy és valóban egész kevesen voltak a többi np-ban tapasztalt tömeghez képest.

Gyalogtúrára nem vállalkoztunk, a gyerekek tűrőképességük végéhez közelednek, eléggé fáztunk és folyton lógott az eső lába. A havasesőt pont megúsztuk majd visszaereszkedtünk a sivatagba a kellemes melegbe (94 fok).
A Pagebe vezető úton még megálltunk a Colorado folyó egy híres kanyaránál (Patkó kanyar), majd a szálloda előtt még kellett keresni egy éttermet, ahol Gerda kap spagettit. Ez pár napja becsípődött nála, és most hogy ilyen nagy helyre érkeztünk mint Page, már nem volt menekvés...

Navajo híd a Colorado folyón.

Patkókanyar a Colorado folyón.