WWW 11: Sivatagi Rockstarok

Ma reggel nagyon odafigyeltünk hogy kellő mennyiségű jeget raktározzunk a hűtőládába, és ezzel mérjünk ellencsapást a kánikulára. Mivel a szállodában van hűtőszekrény, így csak a jég azért elfért benne... (viszont nincs működőképes mosógép, óriási szerencsénk volt, hogy Green Riverben volt közmosoda, így érkezésünk estéjét ott töltöttem egy mexikói takarító személyzet, és egy amerikai motoros társaságában. Izgalmas szociológiai tanulmányok helyszínei lehetnének ezek a mosodák...)
De vissza a mába, amint elfogyasztottuk amerikai típusú reggelinket már robogtunk ismét az Arches National Parkba, aminek bejáratánál egész komoly sor állt már. Kb. 20 perc várakozás után megmutattuk Ágostont és a negyedikesek kártyáját a beléptető parkőrnek, és már bent is voltunk.

A hőmérő higanyszála már 78 fokot mutatott (kb. reggel 10.30), nagyon nyugodt és büszke voltam a jégtömbre, ami hátul hüledezett a kocsi csomagtartójában. (Viszont a nap hátralevő részében sem lett melegebb mert a nap aznap nem jött elő, így végül megint mi maradtunk alul). A tunnel, pine tree, landscape íveket néztük meg először egy kisebb séta keretében, és mire visszaértünk az autóhoz, mindenkire némi éhség támadt. Sajnos ezen a fronton egy kicsit hézagos volt készültségünk, sós keksz, édes keksz, banán és alma, valamint oreo. De ennivalót közel-s távol nem lehet venni. Így aztán beosztottuk...

Landscape arch.

A következő mikro séta a sand-dune ívhez vezetett, amihez szikla lemezek között kellett besétálni. Őrült jól néz ki.

Mielőtt a np-nek búcsút intettünk volna, még betértünk a látogató központba, hogy junior rangereink letegyék a megfelelő esküt és bezsebeljék a kitűzőt, ill. vegyünk egy kalapot Zsuzsának, ugyanis az a bestia orkán elcsente az előző nap a Delicate Arch-nál. A junior ranget füzetből megtudtuk, hogy az igazi rockstar-ok itt találhatóak.
Erre a napra volt tervezve a Canyonlands National Park is, ami szerencsére csak kb. 25 mérföldre van.

A menetrend a szokásos: látogató központ, ezúttal villám junior rangerré válás, egy önkéntes előadásának meghallgatása az np állatvilágáról, majd megtekintése a fő nevezetességeknek: Grand View, Mesa Arch (áttévedt a túloldali np-ból), és már a szomszédos state parkban a Died Horse viewpoint.

Grand view point.

Mesa arch.

Mini arch

Mesa arch elött.

Dead horse point.

Az előadás után pár szót váltottunk az önkéntessel (egyik ismertető jelük, hogy nem azt a jellegzetes kalapot hordják, hanem baseball sapkát). Ő mesélt arról, hogy tavaly egy látogató a Yellowstone-ban látott egy beteg bölény borjat, betette a csomagtartójába (itt azért inkább egy truck platójára kell gondolni) és elvitte egy ranger állomásra... Jól megbüntették szegény flótást, ugyanis még a rangerek se avatkozhatnak bele itt a természet törvényeibe, ha beteg a borjú akkor bizony így járt.
Szerencsére azt is megtudtuk, hogy itt nem hogy medvék, de még mérges kígyók sincsenek, akár szandálban is lehet sétálni. Így aztán egy  nagyon kellemeset sétáltunk a továbbra is 78 fokban, minimális napsütés mellett.
Esti bónuszként még elautóztunk a Coloradó folyó mentén, hogy élvezzük a folyó látványát, ill. a visszhangot a folyó völgyének mélyén.

Colorado river.

Mivel már este 7 is elmúlt, és ebédünk bőségesnek nem volt nevezhető, ezért a közeli Moab-ba betértünk vacsorázni. Sötétben indultunk haza Green River-be, és nem is sejtettem, hogy még tartogat meglepetést a nap.  Kietlen úton nem egészen a sebességkorlátozásnak megfelelően hajtottam, de annyit láttam, hogy valaki mögöttem még gyorsabb, aminek örültem is, hogy ezek szerint itt lehet gyorsan közlekedni. A feltételezésemet a mögöttem haladó autó piros-kék lámpájának felgyulladása cáfolta meg. Nagyon kulturált volt a biztos úr, és szerencsére egy figyelmeztetéssel megúsztuk a gyorshajtást (76 mph 65 mph helyett).
A csatorna rendszer méretezésekor reméljük figyelembe vették, hogy mennyi homokat gyűjt a sok túrista...