WWW 12: Ahol a madár se jár

Csak a mindenre elszánt turisták, hangozhatna a cím befejezése. Ugyanis Green River városkából a Goblen Valley State parkba hajtottunk. A park 45 mérföldre van (legközelebbi település Green River, innen jár ki a ranger is, csak 2 önkéntes lakik kint nyáron a state parkban), amit az úttervezők 5 egyenesből meg is oldottak, ennek köszönhetően az összes rallis navigátor mélydepresszióban van Utahban. Hasonlóan munkátlankodik a helyi botanika tanszék...
A Kobold völgyről a Földgömb magazin egy számában olvastam pár éve, és mikor útunkat terveztük nagyon örültem, hogy sikerül betérni ide.

Nagyon vicces a kis koboldok között sétálni, és kivételesen nem kell ragaszkodni semmiféle kijelölt ösvényhez, fel lehet még mászni is a kis agyagfigurákra. A parkolóban felhívják a figyelmet, hogy vigyázzunk a természetre, hogy mások is gyönyörködhessenek benne, ill. baromi messze van a legközelebbi kórház...

Miután Gerdust lefényképeztük rengeteg agyagfigurán superman pózban ráhajtottunk a Little wild horse canyon roadra és elmentünk a Little wild horse canyon-hoz, ahol sétáltunk egyet a klassz szűk canyonban, sok helyen a kiszáradt folyómederben.

Little wild horse canyon.

A következő megálló a Capital Reef NP. Ennek nevezetessége, hogy mormon családok költöztek ide, akik gyümölcsösöket is telepítettek és a településüket Fruita-nak nevezték el. Ez egy kis oázis a sivatagban, ami a Fremont river és a Sulphur creek összefolyása  mentén jöhetet létre.

Fruita iskola és közösségi ház.

Sziklarajzok.

Miután villámgyorsan megszereztük a junior ranger kitűzőket scenic drive-ra indultunk a np-ban. A 10 dolcsis útdíjat az út menti becsületkasszában kellett elhelyezni egy borítékban.

Becsületkassza.

Az úton több helyen is vannak kialakított vízátmosások, ugyanis eső után egyszerűen az úton folyik át a patak. Ezen a vidéken vigyázni is kell a flash flood-okkal, mivel eső után nagyon hirtelen áradnak meg a patakok, és hömpölyögnek amerre tudnak. Kanyokonokban különösen veszélyes, mivel nincs hova menekülni.

Az következő szállásunk ismét KOA kabin volt, ahol vacsora közben egy tenyérnyi pókot vettünk észre a teraszon. Ez némiképp kihatott  a biztonságérzetünkre, de miután alaposan átkutattuk a házat nyugovóra tértünk. Másnap azért megmutattuk egy ranger-nek a fényképet és megtudtuk, hogy egy tarantulához volt szerencsénk.

Úton Utah-ban.