Az első istentisztelet élmény

Ez ügyben már otthon informálódtunk, ugyanis az USA-ban nem egy evangélikus egyház van, hanem több. Talán három. Többek egybehangzó véleménye alapján ELCA-hoz (Evangelical Lutheran Church in America) tartozó gyülekezetet kerestünk. Egyébként itt Troyban  - és gondolom máshol is - rengeteg egyház, felekezet, templom van. Minden sarkon egy, néhol kettő, és mindnek tele a parkolója  amikor alkalmaik vannak. 

Hozzánk a Lutheran Church of the Master van közel, ami egyébként az iskolához is nagyon közel van. Már múlt héten is kísérletet tettünk, hogy elmenjünk vasárnap, de a reggel 9-es időpont túl korai, mert ekkor szoktunk a családdal szkájpolni, a 11.15 meg túl késeinek tűnt, mert Gerdának aludnia kellett ebéd után. (Neki azért nagy váltás, hogy most hirtelen iskolás lett és nincs délutáni alvás, mint otthon az oviban. Ugyan már nem aludt el minden nap, de a lehetősége meg volt rá. Érezhetően sok ez most így neki: nem elég, hogy nincs délutáni pihi, egész nap feszülten kell figyelni mi történik körülötte. Este 6-tól már nagyon hisztis. Ráadásul egész nap nem beszél az iskolában de ezt délután bepótolja.....)

Na szóval némi hadakozás után felkerekedtünk. Azt talán írnom sem kell, hogy mennyivel barátságosabb errefelé egy templom, aki járt már Finnországban, Svédországban, Németországban ev. templomban el tudja képzelni. De az istentisztelet és a lelkész természetessége, lazasága még minket is meglepett. Szerencsénk volt, mert a kórus évadzáró alkalmát tartották ezen az istentiszteleten és a zene egy könnyű út... Hanga úgy fogalmazta meg, hogy olyan volt mintha a Mary Poppins filmbe csöppentünk volna. És valóban. (Kelenföldön ezek a darabocskák még beéneklésnek is gyengék volnának.) Ráadásul a frissen beüzemelt harangjáték debütálása is most volt, így igazi kuriózumot is hallhattunk.

Az istentisztelet elején a lelkészúr megkérdezte, hogy kikért imádkozzunk ma és szépen lejegyzetelte a jelentkezők által bediktált neveket. A liturgikus szövegekben felismertük az otthon megszokottakat. Kedves, jópofa prédikáció hallhattunk. A természetesség érzékeltetésére talán a legjobb példa a következő kis közjáték: az úrvacsorai liturgia azon pontján, mikor a lelkész azt mondta "jöjj szentlélek" kidurrant egy lufi (egy kisgyerekes család komoly túlélő felszereléssel érkezett, melynek fontos része volt 3 lufi). A lelkész felnézett és nem emlékszem pontosan mit mondott, de kb azt, hogy na itt is van, ez gyors volt. És mindenki önfeledten nevetett (a gyerek persze sírt). 

A IT. után bemutatkoztunk a lelkészúrnak, nagyon kedves volt, nagyon örült nekünk és mi is nagyon örültünk neki és hogy ide találtunk.

Indian Springs Metropark

Hétvégén sétálni voltunk (a kirándulás erős kifejezés lenne a 3,5 mérföldre), Imre már nagyon vágyott a természetbe. Az internet alapos tanulmányozása után arra a megállapításra jutottunk, hogy itt nem fogunk Pilis jellegű helyet találni, de még a Budai hegyek is túlzott elvárás lenne. Van viszont rengeteg recreation area: általában golfpályával összekötött zöld terület, bicikli úttal, 3-5 mérföldes séta lehetőséggel, többnyire tavacska mellett így horgászni is lehet,

Mi az Indian Springs Metroparkot céloztuk meg, kb 40 perc autókázásnyira tőlünk. Talán a természetvédelmi terület kifejezés is helytálló lenne erre a területre. A tanösvény (mert az is van itt) célja a préri növény és állatvilágának bemutatása. A park területén van száraz és nedves (dry and wet) préri is, én a nedveset lápnak mondanám. Majd kedves botanikus kollégáim kijavítanak. A parkoló mellett van egy Environmental Discovery Center ami nagyon jópofa és interaktív módon ismerteti meg a látogatókkal a jellemző élővilágot. A fő attrakció, hogy az épület mellett található tavat alulról is meg lehet nézni. Ez ugyan némi csalódást jelentett számunkra (Tropicariumon edzetteknek), hiszen ez egy természetes víz, így valójában sokat nem lehetett látni, de azért egy-két halat elcsíptünk így is.

Az út ligetes (mocsaras) erdőn (nagyon szégyellem magam, de a pontos szakkifejezést nem tudom:(() át vezetett egy nagyobbacska tóig (Timberland lake). A tanösvény különböző siklók felbukkanására készített fel, azokkal szerencsére nem találkoztunk, csak vadkacsákkal, mókusokkal és egy daru faj egy párjával (sandhill crane, Grus canadensis)

De íme néhány kép:

A bemutató ház és mellette a tavacska, ami alá be lehet sétálni picit.

A tó alatt.

És oldalról is alá lehet kukucskálni. A sas-szeműek felfedezhetnek egy halat is a képen.

A hangyák várát bemutató tábla. 

A Timberland lake és a megfáradt sétálók.

És végül egy videócska Ittzés Szilvinek dedikálva a jó hangulatról:

Bőséges termés a csomagok mezején

Mivel sokan szorítottatok a csomagjainkért, ezért örömmel adok hírt az elmúlt napok valóságos csomag cunamijáról:

- vasárnap a délutáni sétára indultunk, amikor Gerdus egyszerűen csak annyit közölt, hogy egy doboz van az ajtó előtt. No, a gyönyörű új porszívónk nyitotta a sort, amelyet
- kedden a légi csomag érkezése követett. Elpunnyadt, rigolyásodó öregcserkészként óriási érzés ismét saját ágyneműben aludni, asztalnál enni székeken ülve...

- ma pedig mintegy bónusz track-ként megérkezett az elveszett cipős csomagunk. Igazán kitett magáért az American Airlines, én már lemondtam ezekről a cipőkről. Igen kíváncsian csomagoltuk ki a poggyászt, vajon mi keveredett még a cipők mellé a táskába: egy szingli 13-as villáskulcs, jó ég tudja merre tartó kerékpár lakat kulcsok, Hanga angol szótár és Hf. füzete, Star Wars VII Dvd (magyarul!!!!) és egyebek kerültek elő. Nyugodtan megállapíthatom, méltán írtam két hete a reklamációba, hogy a cipők mellett megfizethetetlen személyes tárgyak voltak az elveszett csomagban!

A légi csomag

No és természetesen vigyázó tekintetünkkel a (már lassan családtagnak tekinthető) Vancouver Expressz konténerhajót is követjük, ami befutott a norfolki kikötőbe és már ketyeg a vámvizsgálat 5-20 napja. (Nagyon bízom benne, hogy a hajó merülése nem a nyílt vízen változott ekkorát, hanem ábrázolási mizéria van csak itt.)

Üdv a napsütötte Troy-ból.

Cím nélkül

Amikor felmerült a lehetőség, hogy kijöjjünk ide pár évre, a fiaddal beszélgettem, Ő kb. 30 évvel ezelőtt gyermekként élte át a külföldre költözéseteket, meg akartam ismerni abból a nézőpontból a történetet. Bár a körülmények egészen mások, mégis a lehetőség szülte döntési helyzet, a valószínű hasonló megválaszolandó kérdések sora egy definiálatlan síkon közel hozott Hozzád.
Örülök hogy többször is találkozhattunk Veled személyesen, síelhettünk együtt, lábad nyomát élvezzük rendszeresen Zemplénben. Biztos vagyok benne, hogy Te is itt vagy velünk, és kísérsz e messzi utunkon is.

Az első látogatás a Henry Ford Múzeumba.

Bár szívesen megyek múzeumba, sajnos elég ritkán jutunk el. Szombaton rossz idő volt, így egyértelmű volt, hogy irány Detroit egyik fő nevezetessége, a Henry Ford múzeum. Péntek este morfondíroztunk rajta már (némi mágiával előre láttuk a rossz időt), így a pénztárnál azonnal családi éves bérletet kértünk, ami egy nagyon jó döntésnek bizonyult utólag.

A múzeum honlapja itt érhető el: https://www.thehenryford.org/visit/henry-ford-museum (Sok mindent az olvasóra bíznék, hogy ha érdekli járjon utána. A becsatolt linkek kötelező olvasmányok ill. nézegetni valók!)

Mi a múzeum részlegre szavaztunk, és rögvest neki is álltunk a földművelésügyi gépeknek Zsuzsika kedvéért.

Zsuzsika és Ágoston (A selfibot bevetésén...) 

Ágoston egy paradicsomszedő géppel. 10 ember kellett a géphez, hogy kiválogassa a zöld paradicsomokat. A leírás szerint 60%-os hatékonyságnövekedést értek el vele. 

Gerda egy '75-ös évjáratú kukorica betakarító kormányánál. (Jó évjárat!!!)

Nagyon szép időszakos bútorkiállításba is belefutottunk, amelyben rengeteg csodaszép babaház is volt. Az aranyos kislány is csak időszakos volt a vitrin mellett, mert alapvetően inkább rohangált, vagy apja nyakában rendelkezett, hogy merre szeretne tovább haladni.  (Fully-furnished)

Az agrár masinák után egy lakóépület prototípust néztünk meg. A 2. világháború után 16 millió embernek nem volt otthona az államokban. A probléma megoldására készült innovatív megoldás a Dymaxion-ház: a fel nem használt bombák fémköpenyét újrahasznosítva (ill. szerencsére csak először hasznosítva), egy könnyűszerkezetes egyen-épületet terveztek, amelynek az egyetlen elkészült prototípusa itt van kiállítva. Mivel nem kaptak rá központi támogatást, ezért nem sikerült bevezetni. 

Ezt követte az ipari forradalom gőzgépei részleg, a repülő részleg, a HotDog-os részleg (ebéd), az Egyesült Államok elnökeinek autói részleg, a T-modelles részleg, autó történeti részleg, sokadik fotelben-padon-kanapén pihegő részlet, vonatos részleg, majd a teljes kimerültség határán, mintegy levezetésül 3D-ben az űr felfedezéséről, a fekete energiáról és anyagról egy mozi. Inkább mutatok még pár képet! Ide még sokszor vissza kell mennünk, mert befogadhatatlan egyszerre.

Egy rövid amerikai történelmi kiállításon egy iskolarészlet. Ezt a koncepciót tényleg már csak múzeumban láthatják az itteni gyerekek.

Ismerkedünk a teljesítmény fogalmával: hány 100 W-os lámpát bírunk izzásra kényszeríteni?

Egy szimbolizált repcsi belső 100 évvel ezelőttről. Figyeljük meg az üléseket!

Egy csodálatos 1939-es DC-3-as. Különlegessége, hogy majdnem 85 ezer órát töltött a levegőben, ami egyedülálló a repülőgépek történetében. (Ez lehet hogy megdölt azóta, de 75-ben mikor nyugdíjba vonult a masina, akkor még biztosan igaz volt.)

1926-ban ezzel a géppel repült el az északi sarkra Richard Byrd egy Edsel Ford támogatta expedícióban. Hogy véletlenül se gondolja senki, hogy Ford géppel repült, ezért nagyon visszafogott márka jelzéseket helyezett el a gépen. A youtube-on is van egy archív felvétel az expedícióról.

Ki volt állítva még Lindberg Spirit of St. Louis gépe, amivel 1929-ben 33 és fél óra alatt repült át elsőként New Yorkból Párizsba. Mivel mindenek feletti szempont volt a tömeg spórolás, összesen 5 szendvicset vitt magával és nem túl sok vizet. (Előtte sokak próbálkoztak ezzel sikertelenül...)

Egy repülőgép kaszkadőr-show nézőterén elvegyültünk, feltekintve lélegzet-elállító mutatványok...

Ez a hot-dog nagyon ficánkolt így inkább a hagyományosabb verziót választottuk.

Bevetésen a selfibot a Dog Houseban. 

Egy igazi postakocsi! 

Egy T-modell a rengetegből.

Számos interaktív kütyü tette emlékezetessé/élvezhetővé a gyerekeknek is a múzeumot. Itt éppen el kellett vezetni egy T-modellt egy úton, kurblizással, kettős kuplungolással, teheneknek dudálva, stb...

Bugatti Royal 1931-ből, összesen 6 készült belőle, és 5,91 m hosszú, 300 lóerős!!!

Egy korai busz vonatállomás - szálloda útvonalra.

Egyike az elnöki autóknak: 1961 és 1977 között szolgált. Országot megdöbbentő esemény "helyszín"

A gépészmérnökök döbbenete: egy Allegheny mozdony: 160 szenes vagont húzott 40-50 mph-val, 7500 lóerő. 25 db készült belőlük és alig 11 év után le is cserélték őket amikor megérkeztek a diesel mozdonyok.

A robbantott ábra a valóságban!

Az első tengely kialakítása gyönyörű: komfort 1889-ből

Kimerülten, de már a 3D-re felkészülve...

Közlekedés

Lassan két hete vezetek itt autót. Túlvagyok az első sokkon.  Most, hogy megkaptuk a social security számainkat le tehetjük a vizsgát is az amerikai jogosítványhoz. Még nem álltam neki a tananyagnak, előbb megírom miket találtam a legfurcsábbnak az itteni kreszben.
1. Jobbra mindig szabad kanyarodni. Akkor is ha piros a lámpa. Ha kivételesen tilos akkor kiírják, hogy "no turn on red".
2. Gyakorlatilag nem használnak kresz táblákat, mindent kiírnak betűvel. Még nem tudom az okát. Nem feltételezik az emberekről, hogy azt a néhány táblát megjegyzik és értelmezik?
Íme néhány példa:

 

3. A kereszteződéseket nem bonyolítják túl. Ha valaki balra akar kanyarodni egy U kanyarral teheti meg. Tehát először elmegy jobbra, majd egy 180 fokos fordulattal visszafordul a kívánt irányba. 

Ez az itteni mércével már nagyon összetett tábla jelzi, hogy U fordulattal lehet a Big Beaver úton balra kanyarodni.

A visszafordító sáv. 

Ilyen visszafordulási lehetőség egyébként elég gyakran van az utakon.

4. Ha nem kereszteződésben vagyunk, és van lehetőség balra kanyarodni, annak a megoldása, az út közebén felfestett sárga vonallal határolt sáv, ami nem a haladást szolgálja, hanem ott lehet várakozni, hogy a megfelelő pillanatban lekanyarodhassunk. Itt simán előfordulhat, hogy egy szembejövő autó is kanyarodni akar, és ott állunk középen, szemben egymással. Vicces.

5. A behajtani tilos táblát is nagyon bonyolult lehet értelmezni, mert biztos ami biztos, rá is írják mi újság.

6. A zsákutca táblával egyáltalán nem próbálkoznak. Végül is én is sokáig azt hittem, hogy az egy T betű és nem is értettem miért így jelölik a zsákutcát....

7. Az utak borzalmasak. Olyanok mint otthon a régi M7-es volt. Betonlapok egymás után. Bam-bam-bam. Az utcánkban épp útjavítás van.

8. És a végére egy pozitívum. Imre különösen örül neki: nincs padka, ha mégis, kedvesen le van kerekítve. Tavaly 3 új gumit kellett venni miattam...

A első vendégeink és a beköltözésünk

Kedves finn barátaink Maria és Pekka és két kisfiuk Samu és Heikki töltöttek nálunk két napot. Egy facebook posztból kihámozták, hogy Michigan-be költözünk és írtak, hogy május elején 10 napra Indiana-ba utaznak és az igazán csak egy köpés Michigan-től (szomszéd állam) szívesen meglátogatnak.  Legutóbb akkor látogattak meg minket mikor a Sasadin belevágtunk az építkezésbe és épp anyunál laktunk a Testvérhegyen. Timiék is ott laktak még így viszonylag telt ház volt (8 fő). Akkor Imre anyukájánál szállásoltuk el őket. 

Szerdán délután érkeztek. Előre szóltam, hogy tök üres a ház, úgyhogy hoztak magukkal alvó felszerelést. Mivel egész nap autóztak elmentünk az iskola udvarra, ami délután játszótérként funkcionál.

Pizzát sütöttem, ez tűnt az egyetlen dolognak, amit állva el lehet fogyasztani gyerekekkel. Aztán persze a végén tábort ütöttünk egy karton doboz körül a nappaliban. Vacsi után mi elmentünk a hotelba aludni, és otthagytuk a vendégeinket. Szóval az első éjszakát nem is mi töltöttük el a saját házunkban!

Másnap reggel miután Imre elment Plymouth-ba konferenciára, majd a gyerekeket 9-re az iskolába vittem odaszaladtam a házunkhoz. Előző este javasoltuk, hogy ha már eljöttek ne csak egy éjszakát töltsenek nálunk. Barátaink a Henry Ford múzeumot célozták meg Detroitban, én pedig a Walmart és Target áruházakat. Vettem mindenkinek felfújható matracot és takarót. Hogy néz az ki mégiscsak, hogy a vendégeink nálunk alszanak mi meg szállodában?!?! Délután 4-re minden szükségeset megvettem, matracokat felfújtam, vacsorához újabb papír tányérokat vettem és berendeztem a házat (ld. alább).

Újabb hangulatos estét töltöttünk együtt a nappaliban kempingezve, majd most már új otthonunkban visszavonultunk ki-ki a saját matracára. Másnap reggel korán összeszedelőzködtek és visszaindultak La Portba.

Nagyon örültünk, hogy találkoztunk (jeleztük, hogy 2 év múlva újra költözünk). Valójában jó volt, hogy nem egyedül vettük birtokba ezt az amúgy hatalmas házat. Úgy érkeztünk meg, hogy barátok vettek körül.

Hei-hei!

Az első hét eredményei

Nagyon röviden némi betekintést nyújtanánk mi mindent sikerült elérni az első héten. Uncsi rész lesz ...

Mindketten sikeresen leadtuk a Társadalombiztosítási szám iránti igényünket. Ez cseppet se volt egyértelmű, így aztán különösen nagy öröm.

Gyerkőcök járnak iskolába: egész pontosan szerda óta, és még ma reggel is lelkesen mentek. Elmeséléseik alapján nagyobb esélye van, hogy a tanárnők megtanulnak magyarul, mint ők angolul, de persze ez csak a mérhetetlen elégedetlenkedő hozzáállásom mondatja velem. A tanárokra és osztálytársakra jellemző pár részlet: Hanga első nap kapott egy kézzel írott levelet az egyik osztálytársától, magyarra fordítva a gugli segítségével, Ágostont első nap már messziről integetve várták. Alapvetően a gugli a kommunikáció módja egyenlőre velük, de valami csak ragad rájuk a napi külön angol órákon (1 vagy 2, amikor a normális órákról ki mennek, és csak velük foglalkozik egy tanár). Hanga már volt a múlt héten az osztállyal moziban, Gerda nemsokára megy állatkertbe. No és persze amit legjobban vártak a gyerekek, megkapták a saját Ipadjeiket (az iskolától), jól be is állították maguknak magyarra ....Nagyon tetszik a szülő-tanár kommunikátor (ld. alább).

Az iskola 9.10-kor kezdődik. 9.00 és 9.04 között mindenki felsorakozik a tanterme külső bejáratánál. Minden tanteremnek saját bejárata van, de persze az épület belseje felé is van ajtó.

Gerdust lehet felfedezni a sor elején.

Maga az iskola épület földszintes (hely van bőven), óriási udvarral.

Itt látszik a sok ajtó, minden tanteremhez egy.

Imre már múlt hétfő óta dolgozik, elég sok munkája van már most is, de egyenlőre mindig eljön amikor a gyerekeket Zsuzsa összeszedte az iskolából.

Zsuzsa pedig rendületlenül ismerkedik a környék boltjaival: Kroger, Target, Home Depot, Whole Food, Meier, Walmart és a többivel. Az étel elég drága, és nehezen is találunk egyenlőre olyasmit, amit megesznek a gyerekek, illetve mivel egyenlőre szállodában lakunk ne tudunk főzni. Pláne, hogy az iskolában nincs közétkeztetés, hanem azt ehetnek amit visznek magukkal vagy ott vesznek. Ez utóbbi természetesen egyenlőre kizárt, mivel még nem értik mi az, de azt se eszik meg amit visznek, mert csak. Úgyhogy az étkezések még okoznak némi gondot, különös tekintettel arra, hogy az otthonihoz képest kicsit egészségesebben szeretnénk táplálkozni. Majd biztos belejövünk.

A hétvégén elzarándokoltunk az Ikeába. Két útlezárásba keveredtünk bele, és sajnos a spiné (beépített navi) nem tudott róla. Az elsőt hamar megoldottuk, de az utóbbi,  a mellékelt autópálya kereszteződés egy fél órára rabul ejtett bennünket, és minden lehetséges elérhető kijáratot kipróbáltunk, valamelyiket többször is. 

Végül feladva a nullhipotézist, hogy csak a kereszteződésben van útlezárás (mert mint kiderült az egész autópálya le volt zárva, úgy ahogy volt, alternatív útvonal nélkül), kis utakon jutottunk el az IKEAba, ami pont olyan mint az otthoni, csak az ágymatrac méretek mások: eszméletlen vastagok és egy king size az 76*80-as, mármint inchben. 

Kötelező IKEA fagyi.

Már megint épp hogy csak fértünk be a böszmébe. 

Mérföld, láb, font, gallon, mérföld per óra, mérföld per gallon, Fahrenheit nem gond, de azért be kell látni hogy az az SI bácsi nagyon okos volt, különösen a váltó értékek okoznak azért problémát. 

Hány nem SI mértékegység látható a képen? A helyes megfejtők átérezhetik mit érzünk.

Már nagyon várjuk hogy beköltözhessünk a házunkba, de még mindig a vámosok ülnek a csomagunkon. Csomagfronton állunk talán a legrosszabbul. Az elveszett cipős táskáról valamennyire lemondtunk, ennek keretében vettünk pár cipőt a közeli outletben, Ma beszéltem Joe-val (így kell rá hivatkozni, mivel nem adhatja meg a vezetéknevét ?) az American Airlinestol. Ő most személyesen néz utána a dolognak, és ha a dallasi központban se lesz meg a csomag, akkor valószínűleg kifizetik. 

A hajón utazó konténer múlt héten elhagyta a hamburgi kikötőt. A Vancouver Express-en utazik, remélem nem a szélére került...

Lehet követni hogy merre jár éppen, ez nagyon tetszik. Reméljük tartja a menetrendjét majd!