Nagy Utazás

Kedden a Manchester City - Real Madrid meccsről hazafele a taxiban Máté Péter örök érvényűje szólt: "elmegyek, elmegyek, milyen hosszú útra indulok még nem tudom...". Bár már ismertem a menetrendünket, egyet kell értsek Máté Péterrel: nem tudtam.
Az indulás prímán sikerült: hajnalban negyed hatkor egy Renault Master zsúfolásig megpakolva elindult a Horvát utcából, és pikk-pakk már a Ferihegyi Loungeban voltunk, kedvesen reggelizve és izgatottan várva az első repülőutat.

 

Következő állomás a Heathrow: két óra volt az átszállásra, és kellett is ennyi. Mikorra átverekedtük magunkat a megfelelő terminálra, fast lane-n az útlevél ellenőrzésen, már zajlott a beszállás. Nem kis meglepetésünkre busz vitt ki a géphez és lépcsőn lehetett felszállni a Jumbo Jetre.

 

Örömmel vackolódtunk el a gépen, és hamarosan át is estünk az étkezésen: a lazacsalátára természetesen rá se néztek a gyerekek, de a steaket Hanga legalább megette...

             

Csak leszálláskor vettük észre, hogy pont egy óra késést sikerült összeszedni Chicago-ig, ami azt jelentette, hogy 50 perc maradt a átszállásra. Kilépve a gépből a falon kiragasztva egy narancssárga borítékban a beszállókártyáink (Budapesten csak idáig tudtak becheckolni minket): a borítékon pedig hatalmas betűkkel: "Express Connection". Ez mint utólag kiderült egy dologra jó: mindenki őszinte sajnálattal nézi aggódásod és kapkodásod, hátha eléred még a géped, de úgyse. Ugyanis itt is olyan tételek kerülnek az asztalra mint például: útlevél ellenőrzés 5 főre, munkavállalói vízummal, lajhárral spékelve (vesd össze Zootropolis ügyintéző); csomag felvétele majd újra leadás (ekkor még csak 10%-os elvesztési aránnyal), vonatozás, újabb biztonsági ellenőrzés, és nagyságrendileg egy félmaratonnyi séta. szerintem egész jó időt futottunk, amikor 20 perccel a gép kitűzött indulási ideje után megérkeztünk a kijelölt G14a kapuhoz, ellenben sajnos így már integetni se tudtunk a gépünknek.
Rövid konzultáció az American Airlines képviselőjével, amely során  megtudtuk, hogy még két gép megy ma Detroitba innen, és mindegyiken van két hely... De a British Airways nem fog nekünk szállodát fizetni, mivel a Londoni gép bár egy óra késéssel, de megérkezett a Detroiti indulása előtt, az nem tartozik rájuk, hogy miért nem tudok 50 perc alatt átérni, bár ez azért nyilvánvaló. Mivel még reménykedtem, hogy segítségükkel valahogy csak eljutunk 5-en végcélunkhoz, ezért inkább nem ismertettem velük véleményem. Soha nem néztem ilyen irigyen a beszálló utasokat, nem kívántam már a jó kis priority beszállásomat, jó lesz nekem egy pótszék is, csak menjünk el mindannyian. És csodák csodájára mikor mindenki beszállt, mind az ötünket bepasszíroztak még a gépbe. Azonnal sajnos nem tudott a gép indulni, mert valami paneleket kellett még visszaszegecselni, de ezt is abszolválták egy órán belül.

Életemben nem utaztam még ilyen kicsi gépen (komolyan, 1 + 2 fő ült két sorban, fejem jóformán le kellett húzzam), de biztos jó volt, én kábultan aludtam inkább.
És mikor kinyitottam szemem már Detroitban is voltunk, egész pontosan otthoni idő szerint hajnali kettőkor. Innen már rutinmunka az egész: kiverekedni magunkat a gépből; csomagokat felvenni, stb... Sajnos a csomag felvételnél újabb csomag áldozatokra derült fény, immáron csak 7 feladott csomag érkezett meg az eredeti 10-ből. Ennek megfelelően még egy apró fél óra, és felvették az összes adatunkat, hogy majd utánunk hozzák őket. Tudtam hogy ez nem lehet véletlen, úgyhogy picit örültem is neki, hogy nem kell annyit cipelni...

Majd elbuszoztunk az autókölcsönzőig (csak a kis családunkkal és bőröndjeivel megtelt a busz (ezen el kellene gondolkozni a shuttle üzemeltetőjének), és átvettünk a parkolóban álló legnagyobb autót (Dodge Durango). A csomag és utastér minden egyes literét kihasználva bezsúfolódtunk az autóba (hála a British Airways-nek, remélem persze hogy a héten megkapjuk a hűtlen bőröndöket).
 A többi már sima pipi: autókázás, szállásra bejelentkezés, majd az esti mesét átugorva elalvás itteni idő szerint este 10-kor és reggel fél hatig alvás. Erre még visszatérünk a következő részben.