WWW 21: Utolsó nemzeti park az úton: Rocky Mountains

Az utolsó napot a Rocky Mountain NP-nek szenteltük. Hermione Zsuzsa azt olvasta, hogy reggel 8-kor már megtelnek a parkolók, ezért közvetlenül a park bejáratánál elhelyezkedő Estes Park-ban aludtunk a KOA-ban ( ez a város is 8000 láb felett van). Az előző napok sivatagi melege egy pillanat alatt átértékelődött, és vágyaink célpontja lett, mivel meglehetősen hűvös volt, éjszaka kb. 5 fok, ami nyári hálózsákjainkban nem épp a komfort zóna.
A kempingekben lehet vásárolni reggelit, ezt kihasználva a gyerekek kaptak amerikai palacsintát, aminek a tésztájába voltak már keverve a csoki darabok, mintegy choclate-chip pancake. Ezt megkenve Nutellával készültünk a ránk váró kirándulásra, kalória volt bennünk.

A NP látogatóközpontjában felnyaláboltuk a junior ranger füzeteket és elolvastuk a kiírást is miszerint az általunk kiszemelt parkoló már megtelt, de hát mit is várjon az ember fél tízkor... Így aztán a Park&Ride parkoló maradt, ahonnan ismét shuttle busszal utaztunk tovább a Medve tóhoz. Innen rengeteg gyalogösvény indul szebbnél szebb helyekre, mindenki találhat magának megfelelő szintemelkedésű és hosszúságút. Mi három tóhoz (Nimph, Dream és Emereld) sétáltunk el és egy vízeséshez (Alberta fall).

Workshop.

A shuttle-on.

Emerald lake.

Alberta fall.

Diavetítésekor fordult ilyen elő: oldal-helyetlen a kép!!! Az Alberta-fall  a másik irányból folyik.

Szintén H. Zsuzsa olvasta, hogy ebbe a np-ba ugyanannyian látogatnak évente mint a Yellowstone-ba, csak jóval kisebb a kiterjedése. Ennek ellenére nem volt tumultus élménye az embernek, mivel sokfelé lehet kirándulni. Az pedig hogy eljönnek ide az emberek, az tökéletesen érthető: gyönyörű erdők, hegyek, völgyek, patakok, tavak mindenfele. Ha választanom kellene hogy hova menjek kirándulni, biztos ide jönnék (esetleg a Grand Tetonba, nagy a verseny az első helyért).
A ranger füzetecskék feladatai a különböző vegetációk köré épültek, komoly workshopra volt szükség, hogy a szükséges számú feladat elkészüljön. A füzetek bemutatásakor pedig sok nehéz kérdést is kaptak a gyerekek. A junior ranger program célja, hogy a füzet kitöltésével, ill. a rangerrel való beszélgetés során tényleg tanuljanak valamit a helyről, a környezetről valamit a kis jelöltek. És külön öröm, hogy a fogadalomba nemcsak az kerül bele, hogy vigyáznak a parkra, tanulnak és nyitottak maradnak az új ismeretekre, hanem az is, hogy szót fogadnak szüleiknek, megeszik a zöldséget, rendet tartanak a szobájukban, nem piszkálják a testvérüket, ... , mindig annak megfelelően, hogy mi került elő a beszélgetés során. (Bár ez a részlet nagyban annak a függvénye, hogy épp melyik parkőrnél teszik a fogadalmat.)

A kirándulás után nem maradt más hátra mint egy frapuccinoba fojtani bánatunkat, és elautózni a denveri reptér közelébe, ahonnan szombat reggel hazarepülünk (épp most igazándiból).

Itt megszabadultunk a felesleges dolgainktól (gondolom a szállodai takarító egyáltalán nem lepődik meg egy otthagyott hűtőláda láttán...), elkészültek a bőröndök (49 és 50,5 lb-vel mérlegeltünk a reptéren, igazán példás csomagolás), és eldöntöttük, hogy nem takarítjuk ki az autót, küzdjön vele az autókölcsönző...

Irány Troy, jöhet az iskola, munka!