Pure Michigan 5.

Mindig reménykedtem benne, hogyha a sátorban fázik az ember, akkor korán kell, de valami furcsa oknál fogva, így még kevésbé akar kikászálódni a hálózsákból… De a kempinget belengő pirított szalonna illata előbb-utóbb csak kelésre késztetett bennünket, majd frappáns reggelit (immár az amerikaias menüt) követve és sátorbontás után elindultunk újabb világítótorony lesre Grand Marais-ba. Szép volt itt is a Superior tó, a világítótoronyról nem nyilatkoznék, amit találtunk, azt mi nem raknánk fel a listára a többi közé. 

A part Grand Marais-nál.

Vidáman autózunk.

1-re kellett Munising-be érni, mert innen indult a hajóút a Pictured Rock National Lakeshore megtekintéséhez, amire már előre megvettük a jegyet. Sajnos a telefonjaink nehezen boldogultak a napsütéssel, leírni pedig alkalmatlan vagyok a természeti szépséget, de nem véletlenül járnak ide rengetegen hajókázni és kajakozni. A tó partján több tízméteres sziklaorom húzódik kb. 15 km hosszan, varázslatos barlangokkal és sziklákkal.

Pictured rock National Lakeshore.

"Kápolna"

Az indiánok "A nagy szellem"-nek hívták ezt a sziklát.

A Grand Island világítótornya "schoolhouse" stílusban.

A hajókázás közben kinéztük a Miners Castle nevű sziklát és mellette a Miners beach-et, amit a szárazföldről is meg lehet közelíteni, így a vizi kirándulás után odahajtottunk.

Miners rock.

A névsorban egymásután következő családtagok (GHI) elmondása szerint nagyon jó volt a víz továbbra se sós és méretes hullámok voltak. Mi Ágostonnal inkább csak a partról élveztük az arcunkba csapó szelet (én pulóverben és farmerban). Arra kellett rájönnünk, hogy Ágoston térérzékelésével komoly baj van, ugyanis sokadszor mutatta be azt a mutatványt, hogy a hullámok átugrálása közben megdöbben rajta, hogy az érkező hullámok nem térdig csapnak fel nála, hanem vállig. Úgyhogy végül rajtam kívül mindenki megfürdött (engem komolyabb pénzösszeg felajánlása sem biztos, hogy meggyőzött volna).

Fürdés.

Miután megszárítkoztunk elhelyezkedtünk az autóban és elindultunk Iron River felé, ahol az utolsó két éjszakára foglaltunk szállást egy szállodában, megijedve a medvékkel közös használatú kempingektől és az előre jósolt hideg éjszakáktól (amik végül is hamarabb érkeztek). Legnagyobb meglepetésünkre egy órával korábban érkeztünk meg mint terveztük, de hamar rájöttünk, hogy ez csak az időzóna átlépésének köszönhető. Számunkra megfejthetetlen okokból nem Wisconsin határán húzták meg az időzóna határát, hanem Michigan területén cikkcakk vonalban. Ennek megfelelően a következő két nap számos időutazásban volt részünk. 

Michigan illetve a keleti időzóna határa.

És végül bemutatjuk Ágoston előző nap beszerzett pólóját: May the forest be with you!