A gyerekeknek a húsvétot megelőző héten van a tavaszi szünetük, így hozzájuk igazodva, minden tréfát nélkülözve április elsején indultunk útnak, hogy felfedezzük a fővárost és ami útközben elébünk kerül. (Bár itt holmi véletlenekre azért nem kell gondolni, Zsuzsa ismét felkészült Pennsylvania, Maryland, Delaware érdekességeiből).
Egy nem stresszes indulást terveztünk tekintettel arra, hogy Hangának zongora órája volt még szombat délelőtt, így egészen elégedett voltam, hogy délután kettőkor már kb. 25 mérföldre jártunk Troytól. Sajnos az időpontra és helyszínre könnyű emlékezni, mert ekkor hasított belénk, hogy már megint otthon maradt az Önöcske botocska (selfie stick), de nem ugrottunk vissza érte ilyen rettentő távolságról, mivel még aznapra 300 mérföld hátra volt.
 |
| Végül pontosan 1500 mérföldet autóztunk mivel sokat csalinkáztunk. |
Pittsburgh-ben töltöttük az első éjszakát és kicsit zavarba is jöttünk, amikor a belvárosi szállodához hajtva kipakoltunk a bejáratnál, és a "fiúk" elvitték az autót leparkolni. Ilyen ez a "valet parking", ami nagyon gyakori itt. Nemcsak szállodáknál, de akár bevásárló központnál, sőt nagy cégek bejáratánál is működik, tényleg bárhol. Nagyon praktikus szolgáltatás, mivel mindenki autóval érkezik mindenhova, ezért nagy területeken terülnek el a parkolók, és sok időbe kerülne az autóktól elsétálni a bejáratig, és itt néha tényleg nagyobbacska távokra kell gondolni, nem csak mérhetetlen lustaságra.
 |
| A szállodánk, a beugrásban volt a bejárat, oda lehetett felhajtani, majd a "fiúk" elvitték egy sarokra található parkolóházba az autónkat. |
Körben mindenféle magas dombok San Francisco-t idéző utcácskákkal, folyó parton meredek domboldal, amin sikló közlekedik, és autóval se könnyű felkapaszkodni rá (főleg automata váltóval), és természetesen egy "kis Manhattan" pár felhőkarcolóval és igazi belvárossal (színházzal, operával). Valahol olvastuk, hogy Pittsburgh kiemelkedően élhető város, és ezzel egyet lehet érteni.
 |
| A két folyó találkozása |
Vacsora helyett egy rövidet sétáltunk a belvárosban, majd viszonylag korán nyugovóra tértünk, hogy másnap reggel ragyogó napsütésre és +1 fokra ébredjünk.
Azt hiszem nem meséltünk még az amerikai reggeliről, pedig meghatározó élmény. No, nem a las vegas-ira gondolok, ahol steak van reggelire is, hanem az átlagosra: van gofri, rántotta (valószerűtlenül halvány sárga és vagy por szárazra sütve, vagy még túlságosan is nyers), van valamilyen krumplis készítmény, sült vagdalt vagy kolbász (véletlenül se a finom paprikás vagy esetleg bajor kolbászra gondoljatok) jellegű dolog, corn flakes (Ágostonnak sosincs gondja), bagel valamint pirítós. Tulajdonképpen tele a pult, de az ember már a második napon nem tud mit enni, mert semmihez sincs gusztusa (ettől mi lennének a gusztustalanok? még mindig elbűvöl a magyar nyelvtan...). Sajnos ennek köszönhetően amennyire szeretem a reggelit az európai szállodákban, annyira vegyes érzelmekkel tekintek az itteni elé.
A délelőtti városi séta során a vasárnap reggeli város nyugalmával találkoztunk, de mivel meglehetősen hűvös volt sietőre fogtuk.
 |
| A két kép akár tíz méterre is készülhetett volna egymástól. Lehet, hogy így is volt. |
 |
| Jól kiépített kerékpárút hálózattal rendelkezik a város. |
 |
| G. Washington és a Seneca indiánfőnök első találkozása. |
Még visszaautóztunk Mount Washington-ra, hogy napfényben is megörökítsük a várost majd útnak indultunk Fallingwater felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése