Irány a Főváros II.

A Fallingwater az az épület, amit valószínűleg mindenki látott már és nem véletlenül. 1936-ban nemcsak Frank Loyd Wrigth (ekkor 67 éves volt, és nem a repülős fiúk rokona) külső és belsőépítészi tervei alapján, hanem gondos felügyelete mellett épült (bár végig nem volt ott). Nyilvánvalóan nem a ház története az érdekes: a megrendelő (az áruházlánc tulajdonos Edgar Kaufmann, ilyen névvel persze mi máshoz kezdhetett volna...) hétvégi háznak tervezte és a család  sok időt töltött itt megépülte után. Az épületet a fia (Edgar Kaufmann Jr.) adományozta a Western Pennsylvania Conservancy-nak a 60-as évek közepén. Frank Loyd Wrigth többi épületéhez hasonlóan itt is túllépték a költségvetést a kivitelezés során, nagyságrendileg 500%-kal! De az épület legapróbb részletei se ismernek kompromisszumot.

Az épület az erdő mélyén van, az odavezető ösvényt gazdagon öleli körül rododendron (sose látott mennyiségben), a patak csobogása teljesen betölti a völgyet. A patak mentén sétálva lefelé egyszer csak ott terem az épület amit már minden látogató nagyon vár.

Nem szívesen írok bármit is a házról, mert nem tudnám visszaadni a benyomásokat, egészen fantasztikus. (Helsinkiben, Hvitträsk-ben volt hasonló tökéletes épület érzésünk.) Ami az egyik legmegdöbbentőbb, hogy teljesen naprakész, korszerű épület, nagyon találó részletekkel. Szerencsére nem is lehet fényképezni a körbevezetés során, így lehetőség nyílik tényleg odafigyelni és talán magunkba raktározni valamit.

Ez egy hosszabb cikk, de az első részben ír erről a házról, amivel teljesen egyet tudok érteni:
http://www.star-telegram.com/living/indulge/indulge-getting-around/article70255642.html

Sok érdekesség van a honlapjukon, tessék tényleg elnézni, már csak azért is mert jó képek vannak ott: www.fallingwater.org.

Aki esetleg nem ismeri Wright munkásságát, érdemes rákeresni az építész nevére is, mi New Yorkban már találkoztunk vele, ő tervezte a Guggenheim múzeum épületét (talán a második napi beszámolóban van benne), ráadásul az volt az utolsó nagy alkotása, amelynek hivatalos megnyitására 6 hónappal az építész halála után került sor 1959-ben. 

Továbbindulva Ohiopyle-ben még megálltunk, ami egy turista-szabadidő centrum, innen kell kerékpározni, evezni, kirándulni indulni. Mi sajnos csak autóval indultunk tovább egy gyors ebéd után, de nem volt könnyű ellenállni az ösvény csábításának.

Egy vízesés Ohiopyle-nál.

A második éjszakánkat Cacapon Resort State Park-ban töltöttük. Ez tulajdonképpen egy üdülő-úttörőtábor-nyugdíjas otthon kombo, szép golfályával egy Pilist idéző erdő közepén. 

A szállás terasza előtt a golfpálya terült el. Nem játékosok, hanem épp karbantartók ügyködnek rajta.

Fontos történelmi kötödése természetesen ennek a helynek is van: ide szeretett járni lovagolni G. Washington!