Irány a főváros IV.

Washington D.C.-ben két napot töltöttünk.  Az első napot a Capitolium megtekintésével kezdtünk. Viszonylag korán odaértünk, így szinte alig kellett sorba állnunk, viszont mivel sem ételt, sem italt nem lehet bevinni a biztonsági kockázat miatt (ezt egyszer magyarázza már el nekem valaki) az egész napi elemózsiánktól és vízkészletünktől búcsút kellett vennünk. Az épp hogy elköltött reggeli után (a B&B-ben egészen finom volt) nem esett olyan jól magunkba tömni még az almákat sem.

A Capitolium körül több kisebb-nagyobb csoport is álldogált a túristákon kívül, egészen változatos dolgokért szót ill. transzparents emelve.

Mint mindenhol, itt is filmvetítéssel kezdődött a túra, ahol Washington illetve a Capitolium történetével, illetve az államigazgatás rendszerével ismerkedhettünk meg (én még mindig várom, hogy Ágostonék Social Studies-ból elérjenek ehhez a témához, mert még nem állt össze teljesen a kép...). Utána 10-15 fős kis csoportokra osztották a tömeget és kiscsoportokban történt a vezetés, fülhallgatók segítségével (nagyon praktikus, amikor 10 vagy 20 csoport hallgatja egyszerre az idegenvezetőjét valamelyik nagyobb teremben). Ennek köszönhetően elég személyes lett az idegenvezetés. Persze mindenkinek el kellett mondani honnan jött és az idegenvezető mindig felhívta a figyelmet a vendégeknek, ha éppen saját államuk jelent meg az adott teremben. Minket magyarokat, külön elvitt Kossuth szobrához, akit mint a magyar demokrácia atyját tartanak számon. Megható volt, ott állni a szobor előtt a Capitoliumban, és persze az idegenvezető figyelmessége is.

Jobbra fent a látogató központ, ami az épület előtti téren a földfelszín alatt található. Rengeteg embert fogadnak naponta, óriási szerencsénk volt a reggeli látogatással. Az ajánlások szerint érdemes időpontot foglalni. Ágoston Kossuth-tal pózol.

A Capitolium egy élő épület, az egyik teremben álldogálva az épp aktuális szóvivő, Paul Ryan haladt át a tömegen, ill. sok képviselő sietett valami ülésre.

A Capitolium dómja, a bal felső kis képen látható a teremben kialakított folyosó, amin a fontos emberek (mint pl. a szóvivő a jobb alsó kis képen) siethetett keresztül

Az idegenvezető rengeteg jó történetecskével színesítette a körbevezetést. Az egyik kedvencem szerint 1792-ben írták ki a tervpályázatot a Capitoliumra, ám a beérkező 17 versenymű közül egy használhatót se találtak, így lehetett Dr. William Thornton a nyertes, aki a július közepi határidőt jócskán meghaladva írt a zsűrinek novemberben, hogy tudja, hogy picit késik, de nézzék azért meg mit sikerült neki terveznie.

Ezekről a honlapokról sok információ elérhető magáról az épületről ha valakinek van rá ideje:
https://www.aoc.gov/history-us-capitol-building
https://www.visitthecapitol.gov/

A Capitolium a Kongresszusi Könyvtár egyik ablakából.

Innen a Kongresszusi Könyvtárba mentünk át egy alagúton keresztül. Megcsodáltuk az épületet, Thomas Jefferson könyvtárát, egy Gutenberg Bibliát egy Mainz-i óriás Bibliát majd kiléptünk a National Mall területére.

A National Mall térképen is hatalmasnak tűnt és a valóságban sem kisebb. A látvány eltekintve keletre-nyugatra.

A város több terén is találkoztunk "Street Food"-os frugonsereggel, akik ebédidőben finom étellel kényeztetik a  dolgozó vagy éppen turistáskodó emberek tömegeit. A jobb felső kép tanúsága szerint erősen terjeszkedik a Túró Rudi.

Elsétáltunk a National Air and Space Museum-ig, kis kitérőt ettünk egy Starbucks-hoz ahol egy-egy frappucinoval felfrissültünk, majd bevettettük magunkat a múzeumba. A tematika előre sejtette, hogy Imre és Ágoston hosszabban szeretnének itt időzni, míg Gerdát és Hangát kevésbé kötötte le a kiállított anyag, de azért a repülés fizikai hátterét bemutató termet, ahol mindenféle játék volt, mindenki élvezte. Az iskolai Wax museum-ban Ágoston a Wright fivérek egyikét  (Orville) idézte meg, így a Wright fivérekről szóló teremben sok mindent ő mesélt és nem mi olvastuk a táblákról. A múzeum elég nagyot markol, a repülés történetét a hőskortól a jumbo jeten át a mai drónokig mutatja be, ill. az űrkutatás főbb mérföldköveit. Bár nem ez az első ilyen kiállítás amit megnézünk, még mindig lebilincselő, hogy bátor emberek milyen eszközökön indultak útnak (legyen az óceán feletti repülés vagy éppen az űr), és okos emberek miket terveztek-építettek már évtizedekkel ezelőtt.

Lehet hogy esténként kilövik a szemetet az űrbe??
Gerda ismerkedik a gázturbina működésével Ágoston pedig a szextánssal, amivel sikerült is meghatároznunk a helyzetünket.

Jobb felső képen az összekapcsolt amerikai és szovjet űrhajó 1975-ből (A történet a linken), a bal alsó képen pedig figyelemre méltó a pilóta alvó helyzete (a fénykép és az ábra összetartozó).

Az aktuális magyar hírszolgáltatási trendeknek megfelelően írhatnám akár, hogy Ágoston kipróbálhatta az első repülőt, de nem szeretnék senkit megvezetni. A kis képen a hősiesen kitartó lánysereg.

Később a Circulator busszal folytattuk a National Mall megtekintését. A napot a nagy ceruzával zártuk (Washingthon Memorial), amit zászlók vesznek körül és pompásan fest.

A bal alsó képen a Thomas Jefferson emlékmű, jobb alsó képen egy buszra váró, erőtől duzzadó turista csoport...

Mielőtt újra felszálltunk volna a Circultorra, vettünk ki pénzt hogy tudjunk fizetni, ugyanis az előző alkalommal nem sikerült csak két jegyet vennünk a sofőrnél ugyanis nem volt több készpénzünk (de természetesen felengedett a buszra). No a hazafele vezető úton a 20 dollárosból nem tudott visszaadni a buszvezető, úgyhogy megint tök ingyen utaztunk (az utolsó nap 4-ből kétszer sikerült fizetnünk, a buszsofőrök kicsit másként állnak a dologhoz, lehet hogy így lázadnak ...

Washington második napját a Fehér Háznál kezdtük. A reggelinél megismerkedtünk egy kaliforniai házaspárral, akik majdnem pont kétszer annyi idősek mint mi. Ők pénteken a Fehér Házba mentek látogatóba! Sajnos nekünk nem sikerült a bejutást megszervezni, pedig hónapokkal korábban írtam a Senator-unknak (ezt a szót aláhúzta a helyesírásellenörző, javaslata: aknatornyunknak ??!!). A kedves idős pár esete nagyon tetszett, hogy még azért utoljára repülnek 6 órát oda és vissza, hogy eljussanak a Fehér Házba.

Az egyik szállító cég pilótái is tüntettek: "Make the Airline Industry Great Again!" a Fehér Ház előtt, ill. a tibeti kolléga is itt táborozott. A gyönyörű motorokat teljesen gazdátlanul álldogáltak itt, de a világon valószínűleg kevés jobban őrzött utca van, mint e Fehér Házé úgyhogy inkább nem mentem el egy körre.

Sajnos a rendőri kordonok miatt alaposan el kellett kerüljük a neves épületet, de a ragyogó napsütésben vidáman sétáltunk tovább a Memorial Dzsungelben. A Washington Memorial mellett újra elhaladva megnéztük a II. világháborús emlékművet, ami szerintem elég jellegtelen. Majd a Martin Luther King J. emlékmű, ami mindenképpen elgondolkodtató, mármint ha valaki beleolvas az idézetekbe amik a falon vannak. Majd továbbhaladtunk a Koreai háborús emlékmű mellett, hogy a Lincoln emlékműhöz érjünk. Itt a kötelező fényképek és selfie után lerogytunk a lépcsőre és bambultunk ameddig a szem ellátott, egészen pontosan a Capitolium-ig. 

Balról jobbra, fentről lefele: A messzeségben a Washintgon emlékmű, a cseresznyefa virágzás végére értünk oda, még így is elég szép volt; Lincoln emlékmű; 2. világháborús emlékmű, Marthin Luther King Jr. emlékmű; családunk a Lincoln emlékműben.

Talán a legviccesebb esetünk, amikor a Lincoln emlékmű lépcsőjén üldögélve Hanga feltette a költői kérdést, hogy szerintetek hány magyar van most itt? Erre odalépett mellénk egy kedves hölgy, hogy ő magyar (konferenciára érkezett Londonból).  

Kellő energiát merítve a sós kekszekből, útnak indultunk Georgetown-ba. Erre a sétára a gyerekeket már csak a híres georgetown-i cup cake ígéretével lehetett rávenni, de ez a mód viszont meglehetősen jól működött. Georgetown maga pedig egészen elbűvölő a cup cake-esről pedig ne is beszéljünk, méltán világhírű...

Georgetown-i utcaképek, és a világhírű cupcake-ek.

A következő múzeum kiválasztásánál a gyerekeknek nem sikerült megegyezni, hogy képzőművészeti legyen, vagy történelmi témájú, esetleg természettudományi, így aztán egy semleges területre esett a választás: kém múzeum álnéven futó James Bond múzeum. Már a pénztárnál érezhettük, hogy jó helyre jöttünk, csak gyerekes családok álltak a sorban. Stílszerűen rögtön az elején fedő személy-azonosságot kellett választani magunknak és a múzeum különböző pontjain keresztkérdésekre kellett válaszolni egy-egy számítógépnek, így a végére kiderült ki lenne alkalmas kémnek. Nem is tudom büszkén vagy szégyenkezve kell megvallanom, hogy én (Zs) átmentem a vizsgán. Imre már ott elakadt, hogy a küldetése üzleti útnak vagy nyaralásnak van álcázva (valami fontos munka miatt elég sokszor bele kellett olvasnia a leveleibe a hét során...). A kiállítás valóban kielégítette a különböző korosztályokat: rengeteg tárgy van kiállítva, módszerek ismertetve, amiket aztán ki is lehet próbálni: műhold képen objektumok azonosítása, kódfejtés, elmaszkírozott személyek azonosítása, stb. És a persze végül egy részletes James Bond kiállítás, a filmekben megjelenő ruhák, autók, tárgyak, személyek, gonosz célok és valóság alapjuk (ez elég rövid rész természetesen...). Pár érdekességet azért lehetett olvasni, mint például azt a véletlen egybeesést, hogy 1962-es kubai rakétaválság évében forgatták az első James Bondot (Dr. No) nem messze Jamaica szigeteinél, amelynek évtizedekig fő témája a két szuperhatalom küzdelme volt.

A szálláshelyünk és a Kém Múzeum logója.