Irány a főváros III.

A Cacapon Resort State Park egy idilli környezet, de a szálloda nem volt épp a helyzet magaslatán: 30 üres szoba közül megkaptuk az egyetlen szobát, aminek semmi kilátása nem volt, egy másik épületre nézett... A mikro-méretű szoba különösen drámai volt a pittsburgh-i szállásunk után, ahol csak a nappali 30 négyzetméteres volt, és a hálószoba se volt épp kicsi. De sebaj, a szerencsések (akiket nem szorítottak ki a gyerekeik az ágyból, volt pizsama nadrágjuk és nem fáztak) jól aludtak, és mindannyian szép napos reggelre ébredtünk.

Washington-t nem az autópályán közelítettük meg, hanem kisebb-nagyobb utakon, így volt lehetőségünk bepillantani West Virginia és Maryland vidéki életbe. A kisvárosokat, azok utcáit, házait elnézve mintha megállt volna az idő. Azt állapítottuk meg, hogy egy közép-európai falu vagy kisváros semmivel sem elmaradottabb, mint itt bármelyik település bár határozottan több az F150-es truck. És itt se dobnak ki semmit, rengeteg lom és kacat az udvarokban!

Tipikus kisvárosi képek. Számomra nehezen érthető minek a bérelhető tárolók. Ilyen tárolók is mindenütt találhatóak.

Az egyik útikönyv által ajánlott Washington Heritage Trail-t követtük részben. Ennek egy állomása Harper's Ferry, egy ici-pici városka, a Shenandoah és a Potomac folyók találkozásánál. A történelem során többször is súlyos károkat szenvedett, olykor az árvíz, máskor a háború pusztítása miatt. A háború kifejezés hol az 1812-es angolok ellenit, hol pedig a nagy polgár háborút (1862-1865) jelenti. A legutolsó nagy árvíz után nem építették újjá, az enyészettől a Nemzeti Parkok felügyelete mentette meg, és alakított ki egy National Historic Parkot. Nem is lehet autóval odamenni (ill. nekünk nem sikerült), a park bejáratától busz visz a városkába. Jó néhány házba be lehet menni és megnézni milyenek voltak a boltok régen. A város alapvetően a víz energiájára épült, mindenféle gyárak (pl. fegyver és töltény), malmok, fűrészüzemek sorakoztak a két folyó partján. Bárhova megyünk a két háborúhoz kötődő történeteket mindenhol vigyázva ápolják. Itt John Brown története él aktívan, aki itt foglalta el a fegyverraktárat, de mivel az általa felszabadítani tervezett rabszolgák nem csatlakoztak kis csapatához, ezért hamar leverték felkelését, és őt kivégezték. Egy jó rövidfilmecske van ezen a linken John Brown történetről: http://www.history.com/topics/harpers-ferry, egy hosszabb itt kicsit több részlettel arról, hogy annyira nem egyértelmű JB megítélése: https://www.youtube.com/watch?v=bB_kbFAui-U John Brown-ról szóló ének dallamát mindenki ismeri, ha nem rémlene, akkor tessék a második linket megnyitni. 

Harper's Ferry

Sajnos messziről nem tudtam képet készíteni a városkáról, de meggooglezva rengeteg jó képet találni. Tessék parancsolni: https://www.google.com/search?q=harpers+ferry&source=lnms&tbm=isch&sa=X&sqi=2&ved=0ahUKEwi54eGe5J3TAhVFyGMKHdAGBMYQ_AUIBigB&biw=1366&bih=651#imgrc=MnWaKbzi1bvABM:&spf=209

A következő megállónk Frederick-ben volt, ahol a Rose Hill Manor Park-ot látogattuk meg. Ez tulajdonképpen egy gyerekeknek szóló múzeum. Szép udvarház, amit az 1960-as években még laktak, mellette hűtőház, ahol a jeget tartották, egy kovácsműhely, kocsi gyűjtemény és egy az első telepesek házait idéző vályog-rönkház. Mondhatni mikro-skanzen, egy bájos kúriára alapozva. A körbevezetést egy anyóka végezte, aki nagyon tetszett Gerdának, ő pedig nagyon szívesen mesélt mindenről Gerdusnak.

Rose Hill Manor

Balra egy korabeli gofri sütő. 

Innen már nagyon rövid út vezetett legfőbb célunkhoz, Washingtonba. Izgatottan tértünk nyugovóra a másnapi városnézés előtt egy a központtól nem olyan távol található aranyos Bed&Breakfast-ben (három szép régi házból alakítottak ki, és sem vízszintes, sem párhuzamos falak nem voltak benne).

Az utca, ahol laktunk, a szálló és a szemben lévő tűzoltóállomás.