Trick or Treat

Az alternatív cím: Halloween - Hallo Wien, ami cím szerintem sokkal jobban kifejezi a hagyomány eredetét, miszerint Mátyás király így köszöntette a legyőzőtt Bécsieket 1459-ben az öthónapos ostrom után...  

De inkább befejezem a "trick"-et", és lássuk a "treat"-et.

Az igazat megvallva a Halloween számomra egy rejtély volt, nem értettem miért jó, hogy a gyerekek körbejárnak rengeteg édességet gyűjtve, emberek beöltöznek rémisztő maskarákba. Így aztán a gyerekek mellett én is kíváncsian vártam, mit is hoz az ünnep. 

A Greenfield Village (Henry Ford Múzeumhoz tartozó skanzen) is rendez minden évben Halloween-i estéket, méghozzá három hétvégén keresztül minden este. Az egyik kollégám hívta fel erre a figyelmem, no meg arra, hogy másfél hónappal előtte elfogy a jegy ezekre az alkalmakra. Szerencsére szeptemberben megvettük a jegyet, így vasárnap az esti szürkületbe vacogva vártuk a bebocsátást csupa fura szerzet között: Robin Hood, Amerika kapitány és szuperhős társai, birodalmi harcosok és mindenféle jedik, dr. Suess, csontvázak, boszorkányok, Harry Potterek, mustár & kecsup és megszámlálhatatlan egyéb jövevény várt hozzánk hasonlóan kezében vagy a tökalakú műanyag vödör, vagy pedig a várakozók között kiosztott narancssárga műanyag zacsi.  

Bent a megszokott minőséget képviselte a múzeum: több mint ezer változatosan faragott töklámpás mutatta az utat, sok beöltözött alak szólította meg az arra járókat, mögöttük mindig valamit osztottak (kis-zacskós chips, csokik, cukorkák, köztük egészen ehetetlen verziók); bűvész, erőművész előadása; több helyen rémisztő meséket olvastak, kaszás járt körbe madárijesztők között. Nagyon klassz madárijesztők voltak, és a sötétben tényleg ijesztő volt, amikor ránk ugrott az egyik... 

Volt elhagyatott erdő rengeteg pókhálóval, fejetlen lovas, éppen embereket toborzó kalózok, gonosz tündérek a Jancsi és Juliskából, Drakula és barátai. 

A zacskók nem teltek meg cukorkákkal, de nagyon klassz este volt, tökéletes bemelegítés a másnapi Halloween-re. 

Hétfőn a gyerekeknek az iskolában volt jelmezes felvonulás, ill. egész nap jelmezben is voltak. A subdivision-ben (a mérföld*mérföld-es négyzetünk) este 5-kor volt egy Halloween parti: egy kedves család garázsában találkoztak a családok, és a gyerekek itt tömhették magukat pizzával soda-val (cola, fanta és hasonlóak megnevezése), hogy elinduljanak 6-kor körbejárni és mindenkitől begyűjteni az édességeket... Kicsit izgultunk, hogy honnan tudjuk majd ki készült édességgel és ki nem, de teljesen egyértelmű volt: ahol égett a bejárati ajtónál a lámpa és legalább egy töklámpás (de egész komoly installációk is akadtak) kint volt, ott várták a gyerekeket.

Zsuzsa is felkészítette a bejártunkat.

Indulnak a denevérek trick-or-treatelni

Otthon felszerelkezve kis szütyőkkel a gyerekek nekiindultak és körbejártak először egyedül csak az utcában, majd miután Zsuzsa is csatlakozott az egész subdivisionben. Én otthon tartottam a frontot és osztogattam a csokikat a hozzánk becsöngető gyerekeknek a nem túl bonyolult koreográfia szerint: 

csöngetés, ajtónyitás, egy őszinte és kedvesen hangzó "Happy Halloween", egy opcionális "Trick or Treat", majd csokiválasztás, és búcsú. Mégis jó volt látni a környék gyerkőceit, a háttérben a szülőket, és velük is olykor váltani egy "happy haloween"-t. Picit túlkészültük magunkat, és elég komoly csoki készlet maradt, pláne ha hozzávesszük, hogy a mieinknek mennyit sikerült gyűjtögetni. 

A zsákmány

Még a "subdivision" partiról hazafele megismerkedtünk az egyik szomszédunkkal, aki éppen a füvet nyírta, és még sose láttuk. Nagyon kedves nyugdíjas úr, és mint kiderült 5 hónapja volt szívátültetése. A beszélgetés alatt többször felajánlotta, hogy bármiben tudnak segíteni akkor jöjjek csak át. 

Ez a találkozás tökéletesen kiegészítette és értelmezhetővé tette számomra ezt az ünnepet, ahol a hangsúly már nem az eltávozottakon, hanem az éppenséggel még körülöttünk élőkön van.