Állatok a ház körül

Mikor arról kérdeztek minket miért volt jó Finnországban élni, általában az első pontok egyike amit felsorolunk az az, hogy nagyon közel voltunk a természethez. Hát ez itt is érvényes. Bár annyi különbség azért van, hogy Finnországban elsősorban a madárvilág sokszínűsége kapott meg minket, illetve a gyűjtögető életmód. Mi ugyan csak zuzmót és áfonyát gyűjtöttünk, a gombákkal csak távoli ismeretséget ápolok. Itt inkább az állatok közelsége amit kiemelnék. A kertben nyuszik ugrándoznak, mókusok grasszálnak (csíkos hátú, fekete, szürke, barna), néha betér egy-egy őz, hogy az ablak alatt legelésszen, a fejünk felett vadludak húznak éket, az autópályákat mosómedve matricák szegélyezik. Az őzek egyébként inkább nyár elején lepték el a várost. Így ősszel újabb állattal ismerkedtünk meg: a borzzal. Az állatot egyébként szintén csak az útra lapítva láttuk, de a szaga árulkodó. Ha csak a környékre látogat is próbálom hermetikusan lezárni a ház illetve az autó minden légcserére alkalmas egységét. És itt nem ám az európai borz él, hanem a büdös borz! Ez a hivatalos neve és nem véletlenül...

Egy Romhányi verssel zárom soraim:

A büszke borzanya összetoborzott
néhány csellengő borzot,
hogy szívének féltett kincsét,
hat kicsinyét megtekintsék.
– Nézzetek! Ez itt a mennyország!
mondta dédelgetve
hat egyszülött borzát.
Ám a bámészkodók formátlannak,
torznak találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma,
kinek kedélyét e látvány felborzolta:
– Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
…egyszerűen borz-alom…