Tanítónéni szeretnék lenni!

A héten Gerdus osztályával almaszüreten voltam kísérőként. Egy közeli almaültetvénybe látogattunk, ami nem annyira profitorientált, inkább oktatási intézmény lehet. Az almaszüret egyébként 10 perc volt. Minden gyerkőc kapott egy zacsit, amibe szedhette az almát, ha ügyes volt 5 darabot is bele tudott tenni! Előtte vártunk fél órát, hogy megérkezzen a traktor vontatta "szekér", hogy kivigyen az almásba, utána pedig volt másfél óránk elkölteni az ebédet illetve játszani a parkban. 

De hogy miért is fogalmazódott meg bennem a fenti sóhaj?? Huszonnyolc gyerek van az osztályban, öt szülőt hívott segítségül a tanítónéni. Önként lehetett jelentkezni egy jelentkezési lap kitöltésével, ami alapján először a megfelelő kormányhivatal ellenőrizte, hogy alkalmas vagyok-e rá, hogy gyerekek közelébe menjek. Majd magamnak is be kellett fizetni a részvételi díjat. A tanítónéni vérprofin előkészített mindent. Az 5 kisgyerek, akinek jött az anyukája választhatott maga mellé még 4 gyereket (vagy 3-at), így alakultak ki 4-5 fős csoportok. Nekem 5 kislány jutott. Kaptam 2 óriás bevásárló táskát: az egyikbe az 5 gyerek otthonról hozott ebédjét kellett összegyűjtenem (szigorúan minden eldobható kellett legyen, hogy haza felé már ne legyen vele gond - persze volt), a másikba pedig az almákkal teli kis zacsikat. Természetesen kaptam tollat is, hogy rá tudjam írni a neveket a zacsikra. Illetve 5 db negyed dollárost, hogy az állatetetéshez tudjunk venni eledelt. Szerencsére, csodával határos módon, volt még a pénztárcámban jó pár negyed dolláros (sosincs nálam pénz), így halálra etethettük a kecskéket és kacsákat. Szóval a két óriás bevásárló táska mellett nálam kötött ki az 5 gyerek kabátja is egy idő után, majd végül még 5 tök! A gyerekekre ha pórázt kötöttek volna se lettek volna jobban biztosítva. Mindig együtt kellett maradnunk: ha egynek pisilni kell, mind az ötöt vinni kell pisilni, ha az egyik sárga almát szeretne szedni, megyünk mind a sárga almákhoz, ha a másik pirosat, akkor megyünk mind a pirosakhoz. Ez persze a játszótéren lett igazán szép, ahol leginkább 5 irányba szaladtak volna... Mindeközben a tanító nénik (2 osztály ment) vidáman csevegtek egymással, fényképeztek a telefonjaikkal és néha megjegyezték a gyerekeknek, hogy What a nice day we have! De végül is tényleg szép idő volt és mi 10 almával és 2 tökkel tértünk haza:)

Talán még annyival kiegészíteném, hogy írok az ebédről. Ezt nagyon vártam, mert nálunk állandó probléma, hogy mit csomagoljak ebédre. Gerda túltesz Ágostonon is, akinél legalább sikerült megtalálni azt a két dolgot amit biztonsággal elfogyaszt. Gerda gyakorlatilag semmit nem eszik egész nap, bármit csomagolok is neki. Szóval izgatottan lestem, hogy a többiek mit hoztak. Íme:

1. nejlon zacsiban sültkrumpli (hidegen, szétnyomódva) és vm szendvics féle, nem bírtam megállapítani mi van benne (indiai kislány)

2. előre csomagolt snack-kit, benne alma szeletek, pici sós perec és néhány kocka sajt (helyi kislány)

3. tortilla lapból szendvics sonkával, sajttal, uborka (libanoni kislány)

4. 8 db (!!) kitkat csoki, 2 szelet üres kenyér (amit én pirítva is csak nehezen tudok megenni) (spanyol ajkú kislány)

Hááát, nem lettem okosabb.