New York I.

Itt az őszi szünet egy hónappal később van, mint otthon, Hálaadáshoz kapcsolódik. Az egész kontinens útra kel, hogy összegyűljenek a családok. Így mi is felkerekedtünk, hogy az univerzumból nézve nehogy felborítsuk Észak-Amerika egyensúlyát (ezt én se értem - Imre), azzal, hogy egy statikus pont maradunk. Úti célunk ezúttal New York volt. 

A családi összetartozás és szeretet egy elvont ábrázolását State Islandon találtuk meg a szállodánk közelében. (Ha lett volna állványom, lehet hogy én is rákerültem volna a képre.)

Az utat megelőzte némi latolgatás, hogy repülővel menjünk vagy autóval, de végül a pénztárca méret győzött. Amúgy is ki kellett próbálni mit bírunk, mielőtt nekiállunk a jövő nyári út tervezésének. Szóval Troy-New York: 650 mérföld (1046 km) kb. 10 óra. A szerdát és a vasárnapot feláldoztuk az utazás oltárán, így három napunk maradt a városra. A következő tétel, ami alapos megfontolás tárgyát képezte, hogy hol szálljunk meg. Végül Staten Island-en választottunk egy jutányos szállót, aminek legfőbb értéke a shuttle szolgáltatás a Staten Island - Manhatten között ingázó komphoz a szállodától. Ahogy teltek a napok ez egyre jobban felértékelődött.

Munka a stratégiai-tervezés központban.

Az odafelé útra utólag alig emlékszünk, de szerda reggel emlékeink szerint a garázsból kigördülve hópihék tapadtak a szélvédőnkre, aminek köszönhetően kivételesen Imre szeme is inkább az autó hőmérőjét leste és nem a fogyasztás-mérőt. Este szerencsésen megérkezve „kapott egy ötöst” Szt.Kristóf megfejelve egy „good job”-bal. Az úton Hanga gazdagította a családi aranymondás tárat, mikor Pennsylvania közepén, délutáni alvásából ocsúdva, a havas tájon végig nézve megkérdezte, hogy egy sivatagban vagyunk-e. 

Csütörtök (Hálaadás) reggel a rövid kisbuszos út után felszálltunk a kompra (amelyet New York városa üzemeltet és ingyenes, naponta állítólag 60000-en járnak ezzel munkába, ez kb. ugyanennyi autótól szabadítja meg Manhattant, durva belegondolni is, hogy 9/11 előtt autókat is vitt magával) , elhajókáztunk a Szabadság szobor mellett és délről közelítettünk Manhattan felé, a reggeli ködben kirajzolódó felhőkarcolókhoz.

A nénit minden reggel és este megcsodálhattuk, azt hiszem ha nem látjuk is csak így áll ott.

Az előre megvásárolt 3 napos New York Pass-t a Times Square közelében lehetett átvenni, úgyhogy a metrójegyért vívott rövid küzdelem után felszálltunk az 1-es metróra és a 42-ik utcáig meg se álltunk. Hálaadás délelőttjén, van aki élőben, van aki a tévé előtt ülve, de mindenki a Macy’s parade-ot nézi. Ennek megfelelően hihetetlen tömegbe érkeztünk feljőve a föld alól, de a Parade-nek a közelébe se lehetett menni, minden utca le volt zárva pár tömbnyire a felvonulás útvonalától.

Ennyi igazándiból elég is volt a parádéból.

A jegyünket a Madame Tussauds múzeumnál tudtuk átvenni, ahova aztán a tömeg elől menekülve nem sokkal később visszatértünk és bevettük magunkat a viaszbábok közé. A liftből kiszállva Morgan Freeman fogadott minket, de a többieknek inkább csak gyenge alteregóik voltak jelen, mellesleg „celeb fronton” van némi lemaradásunk így sokakra nem is volt sok esélyünk ráismerni. De azért Zsuzsa Woody Allennel, Gerda meg Will Smith-sel csacsogott kicsit.

A felvonulás gyakorlatilag félbe vágta a város ezen részét (Midtown), úgyhogy meg kellett várjuk amíg át kelhettünk a 7th Avenue-n. A következő állomásunk a Rockefeller Center volt. Top of the Rock a neve a komplexum legmagasabb épületének tetején található kilátóterasznak. Némi sorba állás után feljutottunk a 70-ik emeletre. Rutinos felhőkarcoló-járóként, körbepásztáztuk tekintetünkkel a vidéket és elkészítettük a kötelező szelfiket.

Kilátás a Top of the Rock-ról.

A legfelső szinten még megengedett magának a tervező egy galériát.

A Rockefeller előtt állítják fel minden évben New York karácsonyfáját, aminek első lámpagyújtása szintén óriási esemény, ill. Kevint itt találja meg a mamája miután ismét jól ellátta a gonosz betörők baját. Megcsodáltuk a korcsolyapályát, amit annyi mozi és TV-filmben láttunk már és az átellenes LEGO bolt kirakatában kiállított kisebb Rockefeller centert, majd az út túloldalán a Saks Fifth Avenue áruház karácsonyi kirakatát, ami szintén népszerű látványosság.

Rockefeller Center és előtte a korcsolyapálya igaziból és legóból.

Hálaadás másnapja a Black Friday, amit a legtöbb üzlet már a Hálaadási vacsora elköltése után indít, tehát csütörtökön késő délután. Ennek megfelelően épp csak elvonult a délelőtti felvonulás vonzotta nézősereg, már gyülekezett a Black Friday nyitására várakozó tömeg, hosszú sorokba rendeződve a boltok előtt. Vettünk egy nagy levegőt és beléptünk a hömpölygő emberáradatba és leúsztunk a 34-ik utcáig, az Empire State Building-hez. Itt már jelentősebb sorban állás várt ránk. De türelmesen végig állva, csak feljutottunk a 80-ik emeletre. Innen egy másik, kisebb kapacitású lifttel lehetett tovább menni a 86-ik szintre, de a rengeteg érdeklődőre tekintettel megnyitották a lépcsőházat is, így ezt a 6 emeletet mi is inkább megmásztuk. (Ahhoz képest, hogy a Horvát utcában micsoda kín mikor gyalog kell felmenni a 7-ikre, itt meg se kottyant ez a 6 emelet – újabb bizonyítéka, hogy minden relatív.)

Ez az épület is Art Deco stílusban épült, 1931-ben adták át, és nagyon klasszak a belső terei. (Pont 86 éve adták át, és a mi házunk Budapesten 86-os szám alatt  van, és mi pont idén tudtuk megnézni. És még azt mondják hogy vannak véletlenek !!!)

Empire State Building és a kilátás szürkületben.

Empire State building belső terei

Ezt követően a napi kötelező Starbucks táp magunkhoz vétele, és egy jókora séta következett, hogy elérjük az 1-es metró vonalait, ami levitt minket komphoz. A komp már sötétben futott ki, így megcsodálhattuk a várost a felgyulladó fényeiben.