2017. november 27., hétfő

Hálaadási utazás III. : Cape Cod

A szombati napra a Cape Cod félsziget volt betervezve és lelkesen ültünk az autóba, mivel csak két és fél órát ígértek a gps-ek. (Az elmúlt napok tanúsága szerint, ha túllépjük a sebességkorlátozást +10%, akkor is lassabban megyünk mint a gps tervezi, ezt sok óra színtiszta autópályaszakaszok alapján állapítottuk meg.)

Másfél órai autózás után kiérve a félszigetre letértünk a főútról és egy varázslatos vidékre keveredtünk: őstölgyesben szétszórt házak alkotta városok. Tölgyek és házak versenyt harsogtak, melyik is az idősebb, és melyiküket válasszuk a békés lét cégérének; a patinás kisvárosok csuda békésnek és vonzónak tűntek. Gerda mondta ki elsőként ami mindannyiunkban már formálódott : jó lenne itt lakni!
A félsziget külső karimája National lakeshore besorolású, így betértünk a visitor center-be, hogy egy ranger beavasson minket mit kell megnéznünk. Gerda és Ágoston megkapta a kitöltendő Junior ranger booklet-et hogy megszerezhessék a plecsnit, ill. megnéztük a félsziget kialakulásának történetéről szóló filmet. A nyáron is számtalan geológiai korokról szóló filmet láttunk, és minduntalan arra jutottam magamba, hogy életünk során a földről épp csak pillanatfelvételt készíthetünk. Az emberiség tevékenységével pár év alatt akar folyamatok akár több-százezer évnyi munkájának eredményével versengeni, vagy megváltoztatni... Picit lehet hogy beképzeltek lettünk, de mindenképpen felelőtlenek..
De vissza Cape-Cod-ra: a nap során "sütkéreztünk" az Atlanti óceán partján a csodás november közepi napsütésben, láttunk az óceánban fókákat, és elkészítettük a kihagyhatatlan képet a világítótorony közelében a Nyolc perc kedvéért. Picit sétáltunk is a félsziget végi városban, Provincetown-ban. Nagyon szép napot töltöttünk a gyönyörű félszigeten.

A szokásos ki lesz leghamarabb vizes játék, ezúttal meglepő nyertessel: Gerda.

A Nauset világítótorony.




A három nővér világítótornyok.

Az Atlanti óceán

Az Atlanti óceán és Benyó Gerda
A család ill. a vízben a szerepléstől megrészegült fóka. A fókacsalád többi része szerényebb volt, de mi láttuk őket is.


A Példabeszédbe burkolt homokdűnék vagy esetleg hibázott a fordító - Parabolic dunes 

A Gerda látni vélt Cápát a vízben is.
Provincetown-ban állítólag több a szivárványos zászló mint az amerikai. 

Vasárnapra már nem maradt más hátra mint hazaautózni Troy-ba, ami pont jó edzés egy későbbi még hosszabb úthoz. A határátlépésekkor (Usa-Canada, Canada-Usa) a rengeteg beléptető kapuknál kígyózó autók tömegében új értelmet nyert a jól ment sorom kifejezés.
És hazaérve is, mi mást mondhatnék, jól megy sorunk, nem felejtjük a Hálaadást.

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű képek! Irodalmi mondatok :) Akár könyv formájában is ;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szuperek a kirándulások, örömmel olvasgatjuk. Viszont nagyon kiváncsi(ak) lenné(n)k arra is, hogy így másfél-két év után milyenek a hétköznapok, hogyan illeszkedtek be a gyerekek, hogy nyomják az angolt, követitek-e a magyar sulik tananyagát stb.... :) Írnátok erről?! Sok puszi, Olga és a többiek (és arról hazajöttök-e :D)

    VálaszTörlés