Hálaadási utazás I.: Toronto

Hálaadási kirándulás

A tavalyi jól sikerült utunk után evidenciaként kezeltük, hogy idén is útnak induljunk az őszi iskolai szünetben, ami idén is szerencsére pont Hálaadásra esett. Az irány is egyértelmű volt, mivel bő egy évvel ezelőtt elblicceltük Toronto megismerését, ill. a gyerekek a történelem tanulmányaik során állandóan a bostoni teázási szokásokról olvasnak, így nekünk is kedvünk szottyant hozzá hogy oda elautozzunk.

Kedd este munka után egy parádés indulást követően még álltunk egy órát a dugóban, hogy elhagyjuk a nagy detroiti agglomerációt, majd komótosan haladtunk az autópályákon. Toronto kb. 400 km-re van Troytól, de Kanadában csak 100 km/h-val lehet hajtani, így azért eltartott egy ideig. A sebességkorlátozást egyébként nemcsak a táblákkal oldják meg, hanem ezúttal annyira zuhogott az eső is, hogy nem is éreztem biztonságosnak gyorsabban menni. Az a természettudománytalan hipotézis adott némi lelkesedést, hogyha feltételezzük a felhőket, mint véges edényeket és feltöltésükre csak véges térfogatáram áll rendelkezésre, akkor bizony annyi eső zuhogott, hogy másnapra nem jut, és nem fog esni a városnézéskor! Szerdán nem esett, de még nem tekintem bizonyítottnak a tételt...
Toronto-ba este tíz körül érkeztünk. Az autópálya bemegy egészen a városközpontba, így hirtelen tárult elénk az éjszakai sötétben a toronyházak irodáinak a fényei által életre hívott űrközpont. Nagyon jól néz ki éjszaka a város, mindenképpen betenném az útikalauzokba, úgyhogy ha éppen arra jársz, tessék éjszaka autózni egyet.
A szállásunkat hamar megtaláltuk, egy kis apartmant, ami meglepett, mivel a booking.com- on inkább szállodákat szoktam foglalni, de tökéletesen megfelelt a céljainknak. Még a zuhany csapját is testreszabták a magyar vendégeknek: h - hideg, c - cudar meleg; azért sikerült úrrá lenni a helyzeten hamar.
Másnapra némi hószállingozásra ébredtünk, de hamar alább hagyott.  Hozzám hasonlóan a hőmérséklet higanyszála is szabad napot vett ki, mert meg se moccant a 0 fokról, kevésbé költőien irhatnám hogy jó (tetszőleges jelző) hideg volt egész nap.

A várossal az ismerkedést a metron kezdtük reggeli csúcs idején, ahogy azt a füves könyvek is ajánlják. Pont olyan mint bárhol máshol, igazi kavalkádja a munkába vagy éppen egyetemi előadásra siető embereknek. Amit még nem láttam korábban: állva kötögető fiatal csaj kapaszkodás nélkül... Ez is rávilágította a figyelmet, hogy itt a szerelvények úgy indultak és álltak meg, hogy senkinek nem kellett dülöngélnie, ill. nem kellett füldugót viselni, akár beszélgetni is lehetett.
A metroval nem csak úgy körbe-körbe utazgattunk, hanem a Casa Loma nevű kastélyhoz utaztunk vele. (Casaloma.ca)

Egy dúsgazdag tehetséges kereskedő építtette a XX. sz. elején. Tessék elolvasni a linken az Sir Henry Pellett és a kastély történetét. Beköltözése után tíz évvel tönkrement és ki kellett költöznie. A díszes lépcsőház carrerai márványból lett volna ha nem veszik nyoma a hajónak, lehet épp egy torpedonak köszönhetően.

Zuhany panel a 20. század elejéröl.

A kilátás a kastélyból.

Az egész épület sugározza a hihetetlen gazdagságot, de nem tűnik értékesnek mégse, bár azért egy olyan könyvtárszobának vagy dolgozónak tudnék örülni. Lehet hogy nem igazságos az ellentétbe állítás, de a Fallingwater ház csak 25 évvel később épült, de méltán lett világhírű. Mindkét épület rettentő pénzekből épült, de a Fallingwater esetében ez párosult egy kivételes építész zsenialitásával, és ezáltal teremtődött a csodálatos épület.
Következő állomás a ROM - Royal Ontario Museum volt. Tekinthetjük tanulmányi kirándulásnak is a science és social study tárgyakhoz. Láttunk eredeti egyiptomi szarkofágot, görög, római kori leleteket, óriási természettudományi tárlatot dinoszauroszokkal és mindenféle állattal.  Hanga így fogalmazta meg: ez Toronto Henry Ford múzeuma. Mindannyian sajnáltuk, hogy nem maradthattunk egész napra akár.

A múzeum metro megállója.

Ifjú régészeink.

Az ebédhez élő zene szólt az egyik Pot Bellyben. Tök jól játszott a srác, feltöltődve indultunk tovább hogy az egyik fő attrakcióval is megismerkedjünk: a CN Tower-ral. Ez is kötelező, a napsütésben pazar látvány nyílik a városra.

Profi modellekkel dolgozunk...

A városi reptét a szembenlévö szigeten.

Meglehetősen fáradtan hazakúsztunk, hogy immár autóval induljunk vacsorázni John unokatestvéremmel együtt. 1980, 1994 után érdekes, furcsa, de mindenképpen nagyon jó volt találkozni vele. Remélem sikerül megtörni a matematikai sort, és nem 32 év múlva fogunk találkozni legközelebb.
Még a vacsora alatt elkezdődött a meccs, kikapott a Toronto Raptors a New York Knickstől  108:100 ra, de ezen az estén a Boston Celtics 16 meccs óta tartó nyerő szériája is véget ért. Lehet hogy ez rossz omen az utunkra???