Hálaadási utazás II.: Boston

A Toronto - Boston táv majdnem 900 km-es, így a csütörtököt kénytelenek voltunk az autóban tölteni és szerencsésen elautózni Bostonba. Kb. 500 km után kellett egyszer jobbra letérni, így mondhatni eseménytelen volt utunk.
Pénteken a "Boston dióhéjban" programot választottuk, amit itt is a metron kezdtünk. Olyan rohadt sokat fizettem a szálláson a parkolásért, hogy inkább otthagytuk az autót hogy kapjunk is a pénzért valamit...

Bal alsó képen látható házban laktunk. Az utcánkból a kilátás látható a fenti képen,  a jobboldalin pedig ha feltekintek az utcából.

Az egyik utikalauz szerint az Old north church-nél kell kezdeni a város megismerését, így mi is ezt tettük. Az 1723-ban épült templom, amellett, hogy az egyik legöregebb épület Bostonban, arról híres, hogy 1775-ban kilógattak 2 mécsest az ablakba (egyes feltételezések szerint 3-at), miközben Paul Revere elbárkázott és ellovagolt Lexingtonba értesíteni Samuel Adams-t és csapatát, hogy az angolok elindultak Lexington felé, összegyűjteni a fegyvereiket. Másnap reggel így az angolok a felfegyverzett amerikaiakat találták, és nem a békésen szunyokálókat. A fegyveres függetlenségi háború itt kezdődött el. Jó történet és fontos is, bár ekkor még nem értettem miért kell ekkora feneket keríteni neki.

A templom után a pár száz yardra található Paul Revere házat néztük meg, ahol Paul Revere (foglalkozását tekintve ötvös mester) lakott.

Paul Revere háza, és környéke

Az olasz negyedből egy újabb fontos zarándokhelyre sétáltunk át: az Ally McBeal sorozat ikonikus épületéhez, ahol a Fish & Cage ügyvédi iroda működött. Szerencsére ez jól bent van a központban, így séta közben is szívhattuk magunkba Boston hangulatát a nagyon sokszínű, változatos utcákon.

A kikötőben található két hajó replika és egy múzeum, ahol minden év december 16-án újrajátszák az 1775-ös eseményeket. Ez kihagyhatatlan és mindenkinek tudom ajánlani, ugyanis a múzeum nem hagyja magára a betévedő túristát, hanem óránként induló csoportokkal végigjátszák a történetet, kezdve egy "forradalmi tanáccsal", ahol már mindannyian kiképezve boo-ztunk, hooza-ztunk és fiy-ztünk, dobogtunk csapkodtunk és egyebek, annak megfelelően hogy tetszett-e a szónok mondandója vagy nem. Bennem már erőssen lobogott a hazafiasság lángja, de sehol se voltam Gerdához képest, akinek még szöveg is jutott a darabban: egy nagyon mérges elégedetlenkedő polgárt jelenített meg hihetetlen drámaisággal, mintegy mondandójának ellenpontjaként cérnavékony hangján.

Kárytán kiosztották mindenkinek, hogy ki kit személyesít meg, Gerda Thomas Porter-t játszotta.

A szónoklat után megnéztük a hajót, ill. ha csak megnéztük volna, de volt rajta még tea, így aztán kénytelenek voltunk azt gyorsan bedobálni a tengerbe.

Zsuzsának közismerten tea folyik ereiben, innen sejthető milyen forradalmi hangulat alakult ki a hajón, ha még Ő is vízbe dobja az értékes tea füvet...

A múzeum további részében még voltak vetítések, váratlan, nagyon ötletes megoldásokkal. Ha jól emlékszem az egyetlen eredeti tárgy egy fadoboz volt, amibe annak idején tea volt. De az egész annyira jól van megcsinálva, a tárlatvezető-színészek olyan jó előadást körítenek, teljesen megrészegülve léptünk be a szokásos gift shop-ba, amiket mindenhol úgy alakítanak ki, hogy csakis azon keresztül lehet távozni.
A nap további részében még sétáltunk egy nagyot a városban, megismerkedtünk a délutánra megélénkülő fekete pénteki vásárló tömeggel, hogy pihenni hazatérjünk és ki-ki újra álmodja a függetlenségi háború kezdetének eseményeit.
Boston állat jó hely!

Elkapott minket a közismerten veszélyes slefie láz...

Az utcákon járva, jobbra fent a St. Anthony katolikus templom homlokzata, lent a Washington utca fekete pénteken.

Híd a folyón hosszában!!! Nagyon tetszett az elforgatható híd, sajnos már, vagy csak most éppen nem működik. Az épületeken a tükröződésekkel nehéz betelni.

Egy sajátos antikvárium az "épülethegyek" tövében.