A Miami - Troy út kb. 2000 km, így ezt több napra osztottuk. Egy laza Miami - Atlantával kezdtünk (1100 km), nagyon rossz idővel, jó későn érkeztünk meg. Másnap reggel Balázst felraktuk egy repülőre: ő inkább a nagyon hideg, hóviharral küzdő New Yorkba utazott.
 |
| Nashville. |
Mi meg elmentünk Nashville-be, hogy megízleljük honnan is jön az a rengeteg country zenész, ugyanis Nashville a country fővárosa. Maga a város komolytalanul kicsi, de van egy utcája, amelynek minden kocsmájából (márpedig más sincs az utcán) élő zene szűrődik ki, még déltájt is. Mi a Honky Tonkba mentünk, aminek a földszintjére alig tudtunk belépni annyian voltak és a zene is nagyon hangos volt, de felkapaszkodva a 3. emeltre egy sokkal békésebb kocsma részbe értünk. Természetesen itt is élő zene szólt, 3 srác énekelt-gitározott, mi pedig elköltöttük a legautentikusabb kocsmai ebédünket.
 |
| A Honky Tonk-ból kinézve, a fő utca. |
 |
| Johnny Cash csillagán. |
Innen utunk a Johnny Cash múzeumba vezetett, hogy vásároljunk pár ereklyét. Be nem mentünk, mert voksunkat inkább a Country Music Hall of Fame-re tettük. Nem tűnik evidensnek, de még a gyerekek is élvezték a múzeumot, köszönhetően a rengeteg zene és filmbejátszásnak. Az elmúlt másfél évben láttunk pár Voice évadott (énekes tehetségkutató), így pár előadót ők is ismernek már. Zsuzsáról nem is beszélve, aki az anyatej mellet country zenén nőtt fel. Őrült vicces volt látni mondjuk Eric Claptont Johny Cash-sel együtt játszani kb. 25 évesen, vagy éppenséggel Garfunkelt.
 |
| Na ki a fiatal, megilletődött zenészpalánta? |
 |
| A Matel céget is megihlette a country kultúra. |
 |
| Elvis aranyozott autója. |
A múzeum után meglátogattuk Huba bácsit és Lois nénit. Huba édesapám unokatestvére, és már egyszer találkoztam vele Magyarországon 22 évvel ezelőtt. Sajnos két fiúkkal és családjaikkal nem tudtunk találkozni, de majd legközelebb. Viszont egy nagyon kellemes estét beszélgettünk át sok sok családi történettel.
Másnapra már nem is maradt más hátra mint hazaautózni, ami egy újabb 10 óra lett volna, ha elindulás után másfél órával nem vesszük észre hogy Huba bácsiéknál maradtak a kabátok...
Mint máskor, most is jó volt hazaérni Michiganbe, még akkor is, ha Fahrenheitbe sincs annyi fok, mint Celsiusban lent Floridában volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése