Ha tavaszi szünet: akkor Washington

A tavalyi tavaszi szünetben Wahsington DC-t céloztuk meg és út közben beugrottunk Pittsburgh-be, Falling water-en ámultunk, megnéztük a fővárost, és tiszteletünket tettük a baltimore-i Fort Henry erődben, ahol a "Csillag-sávos lobogó" vagyis az amerikai himnusz született.

Idén a "másik" Washingtonra esett a választás, az államra, ami a nyugati parton kellően északon van, és lehetőséget nyújt arra, hogy átugorjunk Kanadába is, meglátogatni Jenci bácsi rokonunkat, aki ott lakik ha éppen nem motorozik a világ valamelyik egzotikus vidékén. Nálunk a családban a beazonosítást  Ágoston rajza segíti, amit Jenci piros motorjáról készített, amikor a Sasadi úton járt kb. 5 éve.

A felkészülést leginkább Zsuzsa végezte most is, így én mondhatni nyílt sisakkal érkeztem, lássuk mit kínál a vidék, túl sok elvárásom nem volt. A repülőút a szokásos szenvedés 5 órában. Viszont tetszett az applikáció, amit le lehet tölteni a telefonra, iPad-re és repülés közben azon lehet "textelni" vagy éppen mozikat nézni. Majd megérkezés, autóválasztás (ezúttal nem SUV, hanem egy crossover, hogy teszteljük milyen a gyerekekkel), majd szállás elfoglalása és alvás, troy-i idő szerint majdnem éjfélkor.

A következő (első seattle-i) nap estéjén beszélgettük a gyerekekkel mi tetszett nekik a legjobban, és nagy örömömre szolgált, hogy mindhárman mást emeltek ki, mintegy lefedve az egész napot. Gerdának a piac tetszett nagyon, különösen a könyvesbolt. Napunkat ugyanis a Pike place market-en kezdtük, ami egy hatalmas piac és az egyik legöregebb is, legfelső szintjén friss tengeri áru, rengeteg virágárus, és praktikusan minden, ami egy piacon kell, vagy éppen csak elfér rajta. Alsóbb szinteken további kis boltok, cipész, fodrász, például antikvárium is, ami megragadta Gerdát annyira. Az épület belsejében faburkolat van a földön, és nem túl nagyok a folyosók se, így teljesen olyan érzése van az embernek, mintha egy hajó gyomrában valamelyik fedélzeten járnánk. Természetesen sok étel-ital árus is van, étterem, kávézó, amelyek közül számunkra legfontosabb az 1971-ben nyílt Starbucks volt, ugyanis innen indult világhódító útjára a cég.

Pike place market kívülről.

Pike place market belülről.

Az első Starbucks üzlet.

Hanga választása az "üvegkiállításra" esett. A piac után ugyanis elsétáltunk a "Space Needle" (bazi magas torony) mellett található kiállításhoz, amit minden útikalauz ill. beszámoló kiemel: Chihuly Garden and Glass. Dale Chihuly 1941-ben született művész, akinek alkotásaiból összeállított kiállítás 2012-ben nyitotta meg kapuit. Az üveg-varázslatok önmagukban is működnek, de a kiállítás nagyon precízen segíti hogy lenyűgözzék a látogatót. Tényleg látni kell, szöveg és fénykép se adhatja vissza megfelelően az élményt.

A kiállításon találkoztunk egy kedves magyar hölggyel, aki Portlandban lakik és 25 éve jött el Magyarországról. Nagyon jól elbeszélgettünk, és érdekes volt inkább csak érezni, hogy mivel járhat az anyaország elhagyása.

Ágoston egészen nem meglepő módon a nap utolsó pontját emelte ki: meglátogattuk a Boing gyárat! Itt rengetegszer elmondták, hogy térfogat alapján a világ legnagyobb épülete maga a gyár, ill. telefonokat tessék kint hagyni, különben elveszik ők... Az épület maga több részre van osztva, a típusokat különböző épületrészekben szerelik össze. Láthattunk épülő 747-est, 777-est és 787-est is. Az egész nagyon érdekes és lenyűgöző volt.

A Boeing gyár múzeumában.

És a gyárban.

Seattle maga nagyon klassz városnak tűnt, izgalmas hepe-hupáival, változatos épületeivel. Egy picit jó volt újra városban lenni Troy után :). Bár a közlekedés a város több pontján is zavaróan zajos. Például a tengerparton végighúzódó 3 szintes autópálya nagyon hatékony, de 24 órán át dübörög. El is készült már a terv hogy alagutat fúrnak neki. (El se tudom képzelni mennyi pénzt lehetne elkutatni egy ilyen projekten...)