Majdnem nagyon filozofikusra vettem a dolgot, és a várakozás majd annak beteljesülésének kérdéséről írtam, de sose beszélgetnék veletek ilyen témáról, úgyhogy inkább most is maradok a tényeknél. No meg persze tekinthető-e beszélgetésnek az eddigi átlagos 1 megjegyzés/ bejegyzés arány...
A lényeg, hogy április 20-a óta nem látott konténer, tegnap megérkezett! Nagyon jól indult a dolog: megálltak a konténeres autóval, meg egy másik teherautóval, amin keresztül pakolták ki.
Én elmentem Ann Arborba egy érdekes konferenciára, Zsuzsa egyedül maradt otthon megküzdeni a tettvágytól fűtött költöztetőkkel. Nem mintha bármi ráhatásom lett volna arra, hogy szeretnék-e épp ezen a napon konferenciára menni, de így utólag nem volt egy rossz alternatíva.
 |
| A teherautónak nagyon klassz rámpája volt, így tényleg könnyebb volt azon keresztül kipakolni a konténert. |
 |
| Az úgynevezett Bingo lap: ezen lehetett követni a 283 tételből mindegyik megjött-e. És nyertünk!! |
 |
| Nagyon aprólékosan leterítettek szőnyegecskéket mindenfele, de ez inkább szemfényvesztés volt csak. |
Szépen alakult a történet. Előkerültek a bútorok, majd a dobozok sorakoztak rendezetten mindenfele.
Amikor én hazaértem, akkor viszonylag elcsigázottan ült mindenki a lakás apró, motyóval nem borított részén. Ugyanis a történet egy kiszámítható fordulatot vett, amikor elkezdték a dobozokat kicsomagolni, éspedig mindent a földre: pont amennyire nem érdekelte a becsomagolókat, hogy miket tesznek egy dobozba annyira nem érdekelte a kicsomagolókat, hogy mely csomag, milyen tartalmát teszik egymásra, egymás mellé.
Ennek megfelelően tényleg valami elmondhatatlan borzalmas kupleráj borította az egész lakást, minden szegletét, de még a garázsba se tudtunk beállni... Zsuzsa végül leállította őket, így a fele csomag még dobozban, de így is van mit szétpakolni. Túl sok képet nem akarok feltenni, mert ez még nekünk is túlzás, pedig akik jártak nálunk tudják hogy nem vagyunk a rend bajnokai.
 |
| És itt leginkább csak könyvek vannak... |
Így most két napja pakolgatunk, rendezgetünk (mármint én csak esténként, mert eléggé sok munkám van). A dobozok bontogatásával is haladunk, és olyan mintha valami óriási karácsonyt rendeztek volna nekünk: 283 csomag, amiben mind meglepetés van... Ugyanis a fiúk otthon tényleg nem vicceltek, mindent becsomagoltak ami a lakásban volt: kikészített, feladásra váró adóbevallás (szerencsére ezt még otthon észrevettük és korrigáltuk), kikészített papírhulladék, a "kolléga" által elfogyasztott Red Bull fémdoboza, és minden-minden egyéb.
Több mint egy hónapot laktunk a meglehetősen üres házban, és nagyon jó volt így is. De nagyon vártuk hogy megjöjjenek a dolgaink, és nem feltétlenül azért, mert mondjuk csak zárt cipőm volt máig, és rengeteg egyéb dolog azért hiányzott. De most, még ha fogalmam sincs arról, hogy merre van mim, élettel telt meg a ház, és még inkább úgy érezhető, hogy sok minden nem változott kiköltözésünkkel csak éppen Ti kicsit távolabb vagytok (és éppenséggel viszonylag kevés életjelet adtok magatokról!)
Gerda mondta lefekvés előtt: "annyira izgatott vagyok, olyan mintha otthon lenne".
Furcsa is, hogy egy hét múlva Zsuzsa a gyerekekkel már az óceán felett suhan a hosszú nyári vakációra vissza Magyarországra.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉljen! Gratula! Egyébként várunk Benneteket nagyon. Mostanában egész sokszor megfordulunk a Sasadi úton, és amikor elgurulunk a házatok előtt, mindig emlegetjük, hogy már nem sok, és mindjárt újra nem ott laktok. Reméljük, addig sikerül összevadászni a nyári holmikat, hogy bekerülhessenek a hazainduló bőröndökbe. Nekik biztos nem lenne nagy öröm túl sok időt egy helyben tölteni. Nektek meg milyen élmény lesz a nyár végén megérkezni Trójába a szépen berendezett lakásba! Mintha egy mozgalmas itthonlét után végre hazaérnétek.
VálaszTörlésKevéssé vígasztaló, de nálunk két hónapja ez van, és egész jól hozzászoktunk. Sztem nektek is menni fog!😊( Cserélik a nyílászárókat+festés.) Ezek szerint Ágostont kölcsön kérhetjük majd 1-2 napra?
VálaszTörlésHát ez fontos nap! Én azért nem győzök betelni vele, hogy ti tényleg MINDENT kivitettek, ez egy tárgy-fóbiásnak, mint én, egészen érdekes jelenség. Én az ilyen utakat használtam arra, hogy legitim megszabaduljak a dolgaimtól. Amúgy sokan azért nem kommentelnek, mert kicsit bug-os a rendszer, Gábor is küzdött feljebb, mint látod. De már mástól is hallottam. Szóval FB-n kommentelni is ér :)
VálaszTörlésIzgi mindig olvasni titeket! Tök jó a dobozzal teli élet :) Azért Zsuzsinak üzenem, hogy kicsi a bors, de erős!!! Bravó!
VálaszTörlésÉpp reggel emlegettük, hogy hol járhat a csomagotok. Nekem a selejtezés is fizikai fájdalmat okoz általában, így abszolút megértem a tárgyfüggő kollégákat :) És meglepődik az ember, hogy milyen jól elvan a cuccok nélkül és mennyire nem hiányzik, hogy x éve nincs meg valami. Szóval nem semmi, főleg, hogy hazafelé még lesz egy ilyen szép hosszú csomagvárási időszak. Hajrá felfedezők, várjuk az újabb fejezetet! :D Hangának küldöm: LIKE! :D
VálaszTörlésAzt a bejegyzést hullám völgyekben éltem meg veletek. Örültem, mert végre otthonosan éltek majd a megszokott tárgyak között, tudom, hogy ez mennyire fontos és, hogy biztonságot ad az embernek az idegenben. Nagyon sajnáltalak benneteket azért, hogy ott újra pakolni rendezni kell mindent és azt, hogy nem sikerült úgy kipakolni ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ezek a képek pedig az időben is visszavittek... oda, amikor mi voltunk ebben a cipőben. Bevallom őszintén, most, így visszanézve minden elköltözésben az volt a legjobb, hogy az életemet két bőröndre szűkíthettem. Valahogy akkor tanulja meg igazán az ember, hogy az élethez nem kell annyi minden, mint, ahogy ő azt gondolja. Valahogy éltetett is, hogy annyi mindentől "megszabadultam", sokkal könnyebnek éreztem magam és késznek valami újra. Nem tudom, hogy ha esetleg mégegyszer ilyen helyzetbe kerülök és lehetőségem lesz pont, így elköltözni én mit kezdenék a helyzettel....majd akkor kiderül. Azt hiszem hazafelé mindig rosszabb. Mert az ember már várja, hogy visszaérjen a kezdő pontba, de valahogy úgy érzi annyi év után már otthon van ott, azon az idegen helyen. Nem egyszerű. Egyenlőre örülök, hogy meglett minden -még a szemétkosár tartalma is beutazta a fél kontitnest. Várom az újabb bejegyzéseket és kalandokat.
VálaszTörlésImi. Ha ez bíztat akkor mi 2 hónapja költöztünk és csak 120km-t mégis dobozokkal vagyunk még tele.:-)
VálaszTörlésFf