Utazzunk most időben

A Henry Ford múzeumba szóló éves bérletünket kihasználva, szombaton Greenfield Villagebe látogattunk el Dearbornba. A mi képeinknél sokkal szebbeket és sokrétűbbeket találni a hivatalos honlapon, szerintem érdemes megnézni. Tulajdonképpen be is fejezhetném a bejegyzést, de mivel olyan képet nem találtok a honlapon, amin mi is rajta vagyunk, ezért mégiscsak folytatom, bízva abban, hogy megerősítést kapunk, hogy érdemes folytatni...

A helyszínhez közeledve egyértelmű jelzések (No.1, No.2) mutatták, hogy itt bizony a FORD főhadiszállás felé közeledünk, itt Dearbornban a múzeum mellett található a fejlesztő központ, és  a gyár egyaránt. Ahova mi tartottunk, az pedig Henry Ford által életre hívott skanzen. 

Ágostonnal mi a bejárat után 50 lábbal el is akadtunk: befutott a gőzős, ami a parkban jár körbe-körbe. Vizet és utasokat tankolt, majd a megfelelő sípolások és pöffentések között elzakatolt. A parkban még vagy 3-szor nekifutottam, hogy készítsek róla kisfilmet, de mindig rossz gombot nyomtam a telefonon, és közben sose vettem észre, mert nem a telefont bámultam...

Gyönyörű ez a mozdony!

 A Henry Ford múzeumhoz hasonlóan itt is rengeteg látnivaló akad (bár a szentendrei skanzennél jóval kisebb), úgyhogy nem törekedve a teljességre csak pár dolgot említek meg.

Az egész skanzenben sok ember beöltözve végezte dolgát: állatokat takarmányozott, ásott, főzött, mosott, takarított, így a korabeli élet tényleg eleven volt. Az óraárus amellett hogy megpróbálta ránk sózni a zsebóráit, megmutatta a csak neki szóló kivételesen pontos zsebórát, ami egy hét alatt csak 3 percet késik vagy siet; a szövőasszony szőtt, a mosogatással épp végző gazdasszony a rokkán fonalat font (én még életemben nem láttam, hogy kell ezt sodorni), és a többi.

Imre beszélget egy parasztbácsival aki a Firestone farmon dolgozik úgy az 1880-as években.  A Firestone család nem összekeverendő a Flinstone családdal, az utóbbiakhoz még nem látogattunk el, az előzőek pedig pár évtizeddel később ráéreztek az autó gumiabroncs üzletre, és felhagytak a gazdálkodással.

A Firestone csald pincéjében és pajtájában. Nagyon természetes, élő kiállítás.

Elizabeth Cohen kalapszalonjában mindenki talált megfelelő kalapot.

Gerda nagyon élvezte a kihívást.

A "működő" kazánházban láttam életemben először alulról gőzmozdonyt, továbbra is lenyűgöznek.  A nap közben munkálkodó gőzmozdony minden este "beugrik" ide átvizsgálásra. Összesen 3 működő gőzmozdony van a múzeumban.

Ebéd után a kötelező családi szelfi. 

 A kapható legkisebb adag fagyi.

Szövő néni, aki rövid áttekintést is adott a szövőszékek evolúciójáról, melyikkel hány láb/óra sebességgel lehetett szőni.   

A kerámia festő is elbűvölte Gerdát. A múzeum területén szőnek, üveget fújnak, kerámiáznak, és minden kézzel készül terméket meg is lehet venni (a heti budgenkkel összevethető összegekért :) ). 

Egy kiváló Ford teherautó megcsodálva kívülről

és belülről. (A műszerfal tervezése nem lehetett túl komplex feladat)

A skanzenban nehéz nem elcsábulni: van lovaskocsi, gőzmozdony vontatta vasút, a menetrend szerinti buszjárat (a képen), ill. rengeteg T-modell. Ezúttal még kemények maradtunk, bár délután épphogy-csak visszavánszorogtunk az autóig. (Egész nap csodálatos napsütés, 90 fok)

Délután a tradicionális baseball bajnokság egy meccsébe néztünk bele. 1870-ben adtak ki egy könyvet a baseball szabályairól, annak megfelelően zajlott a meccs. Semmivel se pörgősebb mint a mostani játék.

A lelátó zsúfolásig telt.

A várakozó játékosok árnyékban lehettek.

Már repül a labda az ütő játékos felé...

A mérkőzés szüneteiben (pl. dobó-védő csere) a banda zenélt.

Az egyik háznál lehetett kertet locsolni. Sose mutattak ekkora érdeklődést a gyerekek ház körüli munkák iránt.

A legöregebb létező szélmalom az USA-ban. Sajnos ebbe nem lehetett bemenni.

Természetesen rengeteg dolgot meg se említettem: a Wright fivérek kerékpárszaküzlete, amiből finanszírozták repülő építési programjukat; a cider főző; a fűrészmalom; az üvegfújó műhely; a megmunkáló üzem (gyönyörű szíjhajtásos meghajtás rendszerrel); Henry Ford kezdeti műhelye, stb... Mi ismét nagyon jól éreztük magunkat (és teljesen kimerültünk) a Henry Ford múzeum komplexumban, és maradt sok minden hogy legyen miért visszamenjünk.