Majdnem nagyon filozofikusra vettem a dolgot, és a várakozás majd annak beteljesülésének kérdéséről írtam, de sose beszélgetnék veletek ilyen témáról, úgyhogy inkább most is maradok a tényeknél. No meg persze tekinthető-e beszélgetésnek az eddigi átlagos 1 megjegyzés/ bejegyzés arány...
A lényeg, hogy április 20-a óta nem látott konténer, tegnap megérkezett! Nagyon jól indult a dolog: megálltak a konténeres autóval, meg egy másik teherautóval, amin keresztül pakolták ki.
Én elmentem Ann Arborba egy érdekes konferenciára, Zsuzsa egyedül maradt otthon megküzdeni a tettvágytól fűtött költöztetőkkel. Nem mintha bármi ráhatásom lett volna arra, hogy szeretnék-e épp ezen a napon konferenciára menni, de így utólag nem volt egy rossz alternatíva.
|
A teherautónak nagyon klassz rámpája volt, így tényleg könnyebb volt azon keresztül kipakolni a konténert. |
|
Az úgynevezett Bingo lap: ezen lehetett követni a 283 tételből mindegyik megjött-e. És nyertünk!! |
|
Nagyon aprólékosan leterítettek szőnyegecskéket mindenfele, de ez inkább szemfényvesztés volt csak. |
Szépen alakult a történet. Előkerültek a bútorok, majd a dobozok sorakoztak rendezetten mindenfele.
Amikor én hazaértem, akkor viszonylag elcsigázottan ült mindenki a lakás apró, motyóval nem borított részén. Ugyanis a történet egy kiszámítható fordulatot vett, amikor elkezdték a dobozokat kicsomagolni, éspedig mindent a földre: pont amennyire nem érdekelte a becsomagolókat, hogy miket tesznek egy dobozba annyira nem érdekelte a kicsomagolókat, hogy mely csomag, milyen tartalmát teszik egymásra, egymás mellé.
Ennek megfelelően tényleg valami elmondhatatlan borzalmas kupleráj borította az egész lakást, minden szegletét, de még a garázsba se tudtunk beállni... Zsuzsa végül leállította őket, így a fele csomag még dobozban, de így is van mit szétpakolni. Túl sok képet nem akarok feltenni, mert ez még nekünk is túlzás, pedig akik jártak nálunk tudják hogy nem vagyunk a rend bajnokai.
|
És itt leginkább csak könyvek vannak... |
Így most két napja pakolgatunk, rendezgetünk (mármint én csak esténként, mert eléggé sok munkám van). A dobozok bontogatásával is haladunk, és olyan mintha valami óriási karácsonyt rendeztek volna nekünk: 283 csomag, amiben mind meglepetés van... Ugyanis a fiúk otthon tényleg nem vicceltek, mindent becsomagoltak ami a lakásban volt: kikészített, feladásra váró adóbevallás (szerencsére ezt még otthon észrevettük és korrigáltuk), kikészített papírhulladék, a "kolléga" által elfogyasztott Red Bull fémdoboza, és minden-minden egyéb.
Több mint egy hónapot laktunk a meglehetősen üres házban, és nagyon jó volt így is. De nagyon vártuk hogy megjöjjenek a dolgaink, és nem feltétlenül azért, mert mondjuk csak zárt cipőm volt máig, és rengeteg egyéb dolog azért hiányzott. De most, még ha fogalmam sincs arról, hogy merre van mim, élettel telt meg a ház, és még inkább úgy érezhető, hogy sok minden nem változott kiköltözésünkkel csak éppen Ti kicsit távolabb vagytok (és éppenséggel viszonylag kevés életjelet adtok magatokról!)
Gerda mondta lefekvés előtt: "annyira izgatott vagyok, olyan mintha otthon lenne".
Furcsa is, hogy egy hét múlva Zsuzsa a gyerekekkel már az óceán felett suhan a hosszú nyári vakációra vissza Magyarországra.