Graduation és field day

A minap igazi amerikai élményben volt részem. Mindaz amit a filmekben látunk és azt gondoljuk, hogy ez már súrolja a giccs határát (sőt az is), az valóság. A "nyálas amerikai film" itt az élet.

Hanga befejezte az "elementary school"-t, jövőre már "middle scool"-ba fog járni. Körzetes rendszer van, úgyhogy az összes gyerek ugyanabban a középiskolában fogja folytatni a tanulmányait. Elballagnak a diákok az általános iskolából és ennek megadják a módját. Hétfő reggel "graduation ceremony"-ra voltak hivatalosak a szülők. Előtte már hetek óta jöttek az emailek, hogy lehet jelentkezni ilyen-olyan bizottságokba önkéntesnek (díszítés, étel, video, fénykép, ajándék, stb). Az alkalom az étkezőben volt, amit hawai-i köntösbe burkolt a megfelelő bizottság.  Mindenki, tanár, gyerek egyen pólóban volt, amit az előző heti táborra (erdei iskola) csináltattak. A gyerekeket egyenként kiszólították és a tanároktól átvették az évvégi dolgozataik, felméréseik eredményét LEZÁRT borítékban, amit szigorúan csak otthon szabadott kinyitni. Erre nagyon odafigyelnek, hogy a gyerekek ne tudják meg egymás eredményeit, ne hasonlítgassák magukat egymáshoz. A kézfogások után a gyerekek átmentek egy virágfüzérekkel feldíszített hídon a jövőbe. A tetején meg kellett állni egy pillanatra, hogy mindenkiről készülhessen fénykép (azzal a jellegezetes mosollyal, ami fiúknak lányoknak egyaránt jól megy), majd egy koszorúval a nyakukban visszatértek a helyükre. Miután mindenki átvette a borítékját és átlépett a jövőbe a gyerekek visszamentek az osztálytermeikbe, az igazgató úr pedig életre hívta a takarító bizottságot, a szülők együttes erővel elpakolták az összecsukható székeket és visszarendezték étkezőnek a termet, majd a díszítő bizottság akcióba lépett és további hawai-i elemeket (virágfüzér, kókuszdió, papír pálmafa) helyezett el az asztalokon. Ebbe a bizottságba gyorsan beléptem én is, azt hittem majd ismerkedni is fogok, de persze már mindenki tudta, hogy ááá igen én vagyok az új kislány anyukája, akiről sokat mesél otthon minden gyerek, hogy milyen vagányul állja a sarat és még a táborba is elment! 

A nagy 5-ikes a hawai-i díszletben.

A teremrendezés végeztével visszaterelték a gyerekeket és együtt megnéztük az elmúlt 6 év (mert oviba is idejártak egy évet) fényképeiből készült filmet. 30 percig tartott a film és nekem 30 percig folytak a könnyeim, pedig vadidegen gyerekek képeit néztem! Aki ismer igazán tudja, hogy könnyen elérzékenyülök, de mentségemre legyen mondva, hogy minden elemmel (zene, szöveg) rásegített a videó bizottság, hogy szem ne maradjon szárazon. A gyerekeknek mindeközben üdcsit és csipszet osztottak, hogy igazi mozi élmény legyen. A következő program a diszkó volt (délelőtt 10.45 körül járunk!). A helyszín a tornaterem volt (ennek nincs ablaka), szintén kidíszítve fényfüzérekkel, ahol önfeledt örjöngés vette kezdetét, a szülők csendesen meghúzódtak a sarokban. Én ezena ponton elbúcsúztam Hangától és rövid időre hazamentem, hogy kipihenjem a délelőttöt, mert a délután még hátra volt. A graduation ceremony majd pénteken folytatódik a "clap out"-tal, mikor a nap végén az összes diák és szülő felsorakozik az iskola folyosóin és tapssal kísérik az 5-ikesek kilépését az iskolaépületből (azt mégsem írhatom hogy tapssal kísérik utolsó útjukra őket).

A fényfüzérek között a dizsiben:)

Délután minden szülő (nemcsak az 5-ikeseké) hivatalos volt a Fieldday-re, mármint azon kevesek akik nem vállaltak valami önkéntes feladatot. A gyerekeknek ebédre pizzát és fagyit rendeltek (igazi buli hangulat) és utána fél 2-kor kezdődött a móka. Tulajdonképpen gyermekkorom ÉMI-s gyereknapjait idézte. Forgószínpados megoldással mindenféle akadályversenyek voltak. Minden évfolyam a saját egyen pólójában természetesen. Ez azontúl, hogy tök jól néz ki, praktikus is, mert viszonylag könnyen megtaláltam a tömegben mindhárom gyereket. A feladatokat alább majd képekben bemutatom (hátha valaki kerti zsúrt tervez a közeljövőben és nem tudja, hogy kösse le a gyerekeket). Minden állomásnál szülők voltak a házigazdák. Nagyon jó hangulat volt, a gyerekek is irtóra élvezték. Az egyik állomáson még ízesített jeget (Hanga megfogalmazása a vizes jégkrémre) is kaptak!

A színes forgatag az udvaron.

A körbe húzott pálcát kellet átugrani.

Vízet kellett egyik vödörből a másikba hordani egy szivaccsal.

Feladat:teniszlabdával a lábuk között ugrálni, majd teniszlabdát bepottyantani egy karikába.

Itt pohárral kellett vizet hordani.

Zsákban ugrálás.

Labda pattogtatás.

Ezzel a szerkezettel a labda célba juttatása nem ment mindenkinek ilyen flottul.

Vizes lufi dobálás, egyre messzebbről.

Csőpályán labda eljuttatása A-ból B-be (közeben a csövet folyamatosan toldani kell).

A legnagyobb sláger a kötélhúzás!

Hullahopp karikázás, kinek hogy...

Ezt azt hiszem nem kell magyarázni.

Előbb egy műanyag hamburger szállítása egy lapáton, majd egy fatojásé fakanálon.

És megint a szivacsos vízszállítás. A különbség csak annyi, hogy a picik alapos munkát végeztek és percekig csavarták a vizet:)