Seattle-t parádés indulásunkkal kápráztattuk el, és a 9:35-ös komppal már siklottunk is Bainbridge felé. A komp pont olyan mint a New York-ban már megismert, de itt szállítanak autókat is. Utunk előbb a Bainbridge szigeten, majd a Kitsap félszigeten át vezetett az Olympic félszigetre. Átmentünk Poulsbo városkán, amit norvég telepesek alapítottak az 1880-as években. Az itt lakók élénken ápolják a norvég hagyományokat . Nagyszombaton jártunk ott és talping vikingnek öltözött felnőttek várták a tojás kereső gyerekeket. Nagyon jó hangulatú kisváros és teljesen hozza a norvég hangulatot. Non plusz ultraként pedig betérünk a helyi pékségbe, ahol mindenféle skandináv péksüti (pl. viking fánk :) ) volt, alig tudtunk választani.
 |
| Poulsbo. |
Először a Hurrican Ridge-re mentünk, ahova április 1-ig a 4 kerék meghajtású autóknak is vinniük kell hóláncot. Szerencsére végül erre nem volt szükség, mert az út hómentes volt. A Mt. Rainier után nem csodálkoztunk, hogy a hegytetőn minden fehér volt, de itt zugig volt a parkoló a hétvégi síelők autóival. Körülnéztünk a látogatóközpontban, magunkhoz vettünk néhány térképet és jó tanácsot, aztán megfutamodva a tömegtől alászálltunk a partra. Gerda az iskolában a felhőképződésről tanult nemrég, így ő különösen élvezte, hogy egy felhőrétegen kellett átvágni magunkat.
Következő állomásunk a Marymere vízesés volt. Itt ízelítőt kaphattunk a mindannyiunk által izgatottan várt mérsékelt övi esőerdőből (na jó, lehet, hogy csak én érdeklődésem fokozott - munkahelyi ártalom).
Az itt található esőerdő biomassza termelése háromszorosa a trópusi rokonainak. Minden szinten burjánzik a növényzet, ami talán a legszokatlanabb számunkra, a hihetetlen mennyiségű fákról, bokrokról csüngő vagy épen ágakat ellepő zuzmó.
Az estére maradt még egy meglepetés: a szállásunkat egy hegyoldalban találtuk meg, és luxus villa lehetett 30 éve, pazar környezetben. Amolyan béke szigete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése