Mivel még nem szereztük meg a junior rangerek kitűzőjét az Olympic NP-ben, ezért reggel a látogatóközpontba mentünk, ahol Ágoston és Gerda sikeresen letette az esküt, én meg egyeztettem a rangerrel a napi programot. Felhívta a figyelmünket, hogy most kezdődött az apály, így ha kimegyünk a partra, akkor sok szép dolgot láthatunk.
 |
| Az ideiglenes látogatóközpontban értékelik ki együtt a kitöltött füzeteket a rangerrel. |
Mivel a tegnap megismert útlezárás minden nap 1-ig van érvényben, ezért így elkanyarodtunk a Salt Creek partra, ahol a "tide pool"-ban bóklásztunk egy nagyot, miközben nézegettük a tengeri csodákat. A tide pool egy sziklanyelven (mármint nem "sziklául", hanem "sziklábul") van, ami apálykor kilátszik a tengerből, dagálykor pedig elfedi a óceán, ezáltal tengeri növényzet borítja, mégis száraz lábbal lehet rajta "búvárkodni". Rengeteg időt eltöltöttünk nézelődve, nagyon izgalmas volt a különböző növényeket nézegetni. A sziklák egy jelentős részét kagyló héjak borították, így nem is a sziklákon, hanem a kagylókon lépdeltünk óvatosan. A legnagyobb extázist a tengeri csillagok váltották ki. Nem voltak túl nagyok, de élénk pirosak így viszonylag könnyű volt meglátni őket még a kagyló réteg mélyén is.
 |
| Sokféle szépséget láttunk. |
 |
| A két alsó kép a polár szűrő elforgatásával készült, egészen más jelenik meg a képeken, pedig ugyanabból a szögből készültek. |
 |
| Egy majdnem visszautasíthatatlan ajánlat. |
| Innen a Sol Duc vízeséshez mentünk, ami már fent van a hegyoldalban. Ismét esőerdő, sár, zuzmó, moha, csepegő nedvesség mindenhol. Egyértelműen csodaszép és izgalmas. |
 |
| Az erdőben a Sol Duc vízesés felé. |
 |
| A Sol Duc vízesés |
Port Angeles-be visszaérve még kihajtottunk a kikötőbe, hogy megnézzük hova kerül az a rengeteg fa, amit a percenként elhaladó farönk szállító kamion vitt el mellettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése