Az észak nyugati csücsök

Alaszkát nem számítva, az ország legészak-nyugatibb csücskében található Cape Flattery, amit vasárnapi úti célunknak választottunk.

Az odaúton az időjárást próbáltuk irányításunk alá vonni a következő módszerrel: ha kocsiból kiszállok esik, ha visszaülök kisüt a nap! De mi bírtuk tovább, maradt végül a napsütés mire kiértünk a csücsökbe.

A félszigeti északi partján. 

Kivételesen nem maradt otthon a selfie-bot. De be kell szereznünk egy 5 főre méretezettet, ez túl rövid..

Ez a terület a Makah Indiánok rezervátumában található, így a Neah öbölben, a General store-ba beugrottunk, hogy megvegyük a belépéshez szükséges jegyet, ami szerencsére egész évre érvényes. Hátha visszajövünk még, sose lehet tudni. Az egész vidék meglehetősen gyéren lakott, forgalom is alig akadt, már-már amolyan Világ vége hangulat van, csak azt vártuk mikor is pottyanunk le a tányér szélén, amikor megláttunk egy  Makah hatalmas hirdetőtáblát "The begining of the World"!!!

Miután így helyére kerültek a dolgok, leparkoltunk és nekiindultunk a rövid sétának a parthoz. A tegnapihoz hasonló esőerdőben vezetett utunk, amit továbbra is nagyon élvezünk. 

A világ eleje

Kiérve a parti oromra, a süvítő szél korbácsolta hullámok és hatalmas sziklák kápráztattak el bennünket. Csodaszép volt, nem mellesleg könnyű megtapasztalni a természet alakító erejét ott álldogálva. Nagyon meresztettük a szemünket, hogy lássunk bálnát, de egyenlőre csak két fóka jutott.

A kis sétán felbuzdulva kinéztünk még egy közeli part szakaszt, ahova már egy picit hosszabb séta vezetett az esőerdőn át. Az igazi nehézséget az utat szabdaló sártengerek okozták, így az kirándulás végére mindannyian jó piszkosak voltunk és a sárkikerülési ingerküszöbünk is eltolódott. A látvány ami ezen a sziklaormon fogadott minket, ill. az erdőben kísért bennünket bőségesen kárpótlást jelentett.

A Shi-shi parthoz vezető ösvényen

A Shi-shi part

A gyönyörködő család

Mivel már késő délutánra járt, további partokat már nem néztünk meg, hanem hazaautóztunk a csodás kis erdei lakunkba, hogy kipihenjük magunkat a következő nap további esőerdői sétáira.

Amint írtuk tegnap, a szállásunk az erdőben található, ahol házszámozás már nincs használatban. Ennek köszönhetően az első alkalommal a földúton egyszer balra kanyarodtunk, és egy pompás rétre értünk rajta egy szép házzal, ami picit hasonlított a Booking.com képeihez. Be is csöngettem, majd az ajtót nyitó kedves hölgynek elmondtam, hogy mi foglaltunk itt szállást, megérkeztünk. A szeme hatalmasra kerekedett, és finoman kifejtette, hogy ezt kétli, mert ő lakik itt a férjével... De ha arra a szép házra gondolok, amit ki szoktak adni néha, akkor menjek visszafele az úton, és a villás elágazásban jobbra kanyarodjak. Azért elképzeltem amikor valaki a Sasadin becsönget, hogy ő ide foglalt szállást a következő 4 napra... Nem sokkal később a férje még átugrott hozzánk (az erdőben ez már autós távolság), hogy elújságolja, hogy a Port Angeles-i filharmonikusok hangversenyt adnak este, és sok magyar darab is műsoron lesz.