15 éve már Finnországban is játszottunk a gondolattal, hogy elautózunk Ouluból a Lofoten szigetekre, és ott kihajózunk, de végül nem került rá sor, legfőbb ideje bepótolni.
Jenci bácsi köszönet érte, benevezett minket egy hajóra, ami a Vancouver közeli Steveston-ból indul. A bálna les terve több gondolatot is elindított:
Itt annyi bálna van, legalábbis a térképek tanulsága szerint, olyan nincs hogy ne lássunk bálnát! Közeledve Vancouverhez, Zsuzsa azon kezdett merengeni, hogy vajon mekkora hajóval indulunk a kalandnak, Jó ötlet-e egyáltalán az akár 2-3 iskolabusznyi hatalmas állattal találkozni?! Bennem élénken élt a kép északi őseinkről, akik evezős bárkákkal indultak a vadászatukra, ami cseppet se volt veszélytelen.
 |
| Bálnavadászat a 19. században |
Csütörtök délre kellett megérkeznünk a kikötőbe. Alaposan beöltöztünk, mivel az 5 óra a tengeren az 5-6 fokban mindenképpen hűvös, még ha van is tető az ember feje felett. A hajóba szálláskor megtudtuk, hogy aznap még nem láttak bálnát, de előző nap igen, minden esélyünk megvan rá. Az eső szemetelt, így megkérdeztük biztos indul-e a hajó aznap. Azt a választ kaptuk, hogy nincs köd és nyugodt a tenger, miért ne mennénk. Így kb. 10 másik társunkkal együtt behajóztunk egy nem túl nagy, korábbi halász bárkával. A kapitány mellett jött velünk egy biológus lány is, hogy meséljen mindarról amit látunk. Az első látni valóhoz gyorsan megérkeztünk, egy hosszú (több mérföldes) szikla sor, amit mesterségesen építettek, hogy a mentén menjenek be a hajók a kikötőbe, mert az öböl vize sok helyen nagyon sekély. Ez a szikla sor kedvelt pihenő helye a helyi fókáknak. Volt itt Steller-oroszlánfóka és kaliforniai oroszlánfóka is és láttunk egy fehérfejű rétisas fészket is fiókával.
Innen kihajóztunk a nyílt vízre, átmentünk a Vancouver sziget melletti szigetek közé. Ezen az egy órás hajóúton, miközben a túlélésért küzdöttem, két dolog járt az eszemben: 1. ha ez a nyugodt tenger. akkor milyen lehet a nem-nyugodt, ill. 2. lássunk már egy bálnát, mert akkor talán megállunk. Nem véletlenül nem szoktam a vidámparkban a hullámvasútra felülni, a téli Harry Potteres kaland is csak az alul-informáltságomnak köszönhető. Mikor átértünk, akkor maga a kapitány is lejött hozzánk a pilótafülkéből és megnyugtatott mindenkit, hogy ez tényleg durva volt, nem véletlenül sikoltoztunk és vissza felé jobb lesz, mert nem szemből kapjuk majd a hullámokat. Keringtünk a szigetek között, de végül bálnát nem láttunk. Visszafelé tényleg jobb volt egy fokkal, de mikor elhangzott az ajánlat, hogy holnap (vagy bármikor életünk során) újra kihajózhatunk velük (ez a garancia), akkor úgy éreztem soha többet nem ülök ekkorka hajóba. Végül a családi összetartás jegyében másnap újra nekivágtunk. Abban azért megegyeztünk, hogy az Imre által régóta óhajtott adriai vitorlázást nem erőltetjük.
A következő napot nem lehet egy lapon említeni az előzővel, gyönyörű napsütés (tényleg) nyugodt tenger és már a kikötőben azzal fogadtak minket, hogy ma már volt hajó aki látott bálnát, így pontosan tudják hova kell menni. Ezúttal a fókákra épp csak rápillantottunk és siettünk észak felé, ahol gyilkos bálnákról szóltak a hírek.
Út közben meglepetés hosszúszárnyú bálna bébit is láttunk, el is időztünk picit a közelében. A biológusunk szerint 6 hónapos lehetett (és vagy 5 m hosszú), még a mamája mellett lenne a helye, de a mamát nem találtuk. Kicsit aggódni is kezdtünk mert a gyilkos bálnák is arrafelé jártak.
 |
| Hosszúszárnyú bálna bébi. (Pár jobban sikerült képre link :) ) |
Majd tovább indultunk és a zsákutcában (hosszú öböl) megtaláltuk a kardszárnyú bálnákat (orka=gyilkos bálna= kardszárnyú bálna). Az orkák családban élnek, anyjuk mellett maradnak az utódok mindaddig míg saját családot nem alapítanak. Csapatosan is vadásznak és megosztják a zsákmányt egymás közt. Előbb két hímet láttunk meg, őket követve jutottunk el a család többi részéhez. Nagyon előzékenyen lassan buknak fel a vízből, majd alá, időt hagyva a fotósoknak az objektívet állítgatni. A kicsik még izgágábbak, de ők pedig bármelyik szinkronúszó versenyen megállnák a helyüket.
 |
| Egy orka |
 |
| Egy orka pár |
 |
| Egy pár orka |
Pár órányi bóklászás után visszahajóztunk a kikötőbe. Mindenki az állatokkal való találkozás izgalmában kimerülten üldögélt a finoman sikló hajóban. Egyedül a biológus lány nem: ő a látott orkákat próbálta beazonosítani a katalógusa segítségével. A katalógusban minden bálnának a hátúszójáról készült képek voltak, és ezek alapján tudja beazonosítani őket a szakértő szem (bár számomra nem tűnt egyszerűnek megkülönböztetni őket), hazaérve felvinni az adatgyűjtő szerverre, mikor, merre milyen bálnákat láttak. (Ezen a linken egy rövid összefoglalás milyen bálnák élnek azon a vidéken).
Nagyon különleges élmény volt, örülök hogy eljutottunk ide is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése