A mérsékeltövi esőerdő

Az Olympic National Park egyik leghíresebb ösvénye a Hoh folyó völgyében található, így ezt a napot erre szántuk. A szállásunktól ez kb. 100 km-re van, de az úton egyszer csak eltereltek minket, és azonnal kaptunk pluszba egy jóval kacskaringósabb 50 km-t.

Roosevelt szarvasok

Sajnos a fényképezés egy állandó küzdelem volt: felhős, erősen árnyas sötét helyek, vagy éppen kisütött a nap és éles fény-árnyékok és minden rettenetesen párás.

Ennek ellenére lelkesen érkeztünk az ösvény kiindulási pontjára, ahol kellően beöltöztünk eső esetére. Az úton már többször eleredt az eső, ill. kisütött a nap, nagyon gyorsan váltogatva. A völgy évente 3400 mm csapadékot kap (Magyarországon 500-750 mm az átlagos mennyiség) így nem csoda hogy a mérsékelt-övi esőerdők egy csodálatos példánya.
Az egyik ösvény a "Mohák terme" nevet viseli, mindent elborít a moha, zuzmó, a hatalmas fák alsó ágain (kb. 20 m-ig) nincs is levél, olyan masszív a moha-zuzmó réteg. A fák viszont olyan magasak, hogy bőven van lehetőségük a fentebbi rétegekben leveleket növeszteni. Az egyik útikönyv szerint 60-100 méteresre is nőnek itt fák.
A kidőlt fák egyfajta óvodaként szolgálnak a következő generációnak, mivel itt a korhadó fán a magok meg tudnak kapaszkodni, és ki tudnak hajtani. Ennek köszönhetően sokszor közel egymáshoz, példás sorba rendezve lehet látni a fákat, a hajdani faóvoda csoporttársait.

  

Alul a faóvoda immár felnőttjei (nurse log).

Az erdőn szépen látható a hóvonal

Az esőerdő után kimentünk az ócean partra, egészen pontosan a Ruby partra. A partot hihetetlen mennyiségű fatörzs borította és nem csak a Ruby parton, hanem jó-pár kilométerrel arrébb La Pushnál is. Az óceán felől erősen fújt a szél, ezért egyik helyen se maradtunk sokáig, hanem miután kimászókáztuk magunkat hazaindultunk.
(A reggeli útlezárás helyén most felváltva lehetett közlekedni, és egy apró fél órácskát kellett csak várni. Rettentő ügyetlenül van megoldva, de szerencsére nem siettünk már sehova, csak haza pihenni.)

Ruby beach.