Északról érkezve a Kaibab fennsíkon kell átkelni, 50 mérföld lakatlan terület fenyőerdőn át!!! Nem tértünk magunkhoz a csodálkozásból: mi sivatagra számítottunk erre magashegyi vegetációban találtuk magunkat (legközelebb Kanadában van ilyen ligetes fenyves erdő a házi könyvtárunk tudomása szerint). Épp csak Rhodiola nem volt. Ennek megfelelően a várt 31 fok helyett is csak 15 volt (a havas eső után 8).
Jobbra fent a napfogyatkozás. |
Az északi oldal 1000 lábbal magasabban fekszik, mint a déli perem, és több mint egy méter csapadék esik évente, ebből 4 m-nyi a hó, ha jól emlékszem.
Mellesleg pont ekkor volt a napfogyatkozás, és a felhők közül kikandikált olykor a csonka nap és különös fényeket produkált.
Megszereztük a badgeket, majd kisétáltunk különböző kilátó pontokra.
Az északi peremtől sokkal távolabb van a folyó és rengeteg kis kanyon vezet odáig. Ez némi csalódást okozott a gyerekeknek és nekem is (Zs). Az útikönyv azt írta, a látogatók 90%-a a déli peremhez megy és valóban egész kevesen voltak a többi np-ban tapasztalt tömeghez képest.
Gyalogtúrára nem vállalkoztunk, a gyerekek tűrőképességük végéhez közelednek, eléggé fáztunk és folyton lógott az eső lába. A havasesőt pont megúsztuk majd visszaereszkedtünk a sivatagba a kellemes melegbe (94 fok).
A Pagebe vezető úton még megálltunk a Colorado folyó egy híres kanyaránál (Patkó kanyar), majd a szálloda előtt még kellett keresni egy éttermet, ahol Gerda kap spagettit. Ez pár napja becsípődött nála, és most hogy ilyen nagy helyre érkeztünk mint Page, már nem volt menekvés...
Navajo híd a Colorado folyón. |
Patkókanyar a Colorado folyón. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése