De vissza a mába, amint elfogyasztottuk amerikai típusú reggelinket már robogtunk ismét az Arches National Parkba, aminek bejáratánál egész komoly sor állt már. Kb. 20 perc várakozás után megmutattuk Ágostont és a negyedikesek kártyáját a beléptető parkőrnek, és már bent is voltunk.
A hőmérő higanyszála már 78 fokot mutatott (kb. reggel 10.30), nagyon nyugodt és büszke voltam a jégtömbre, ami hátul hüledezett a kocsi csomagtartójában. (Viszont a nap hátralevő részében sem lett melegebb mert a nap aznap nem jött elő, így végül megint mi maradtunk alul). A tunnel, pine tree, landscape íveket néztük meg először egy kisebb séta keretében, és mire visszaértünk az autóhoz, mindenkire némi éhség támadt. Sajnos ezen a fronton egy kicsit hézagos volt készültségünk, sós keksz, édes keksz, banán és alma, valamint oreo. De ennivalót közel-s távol nem lehet venni. Így aztán beosztottuk...
Landscape arch. |
Mielőtt a np-nek búcsút intettünk volna, még betértünk a látogató központba, hogy junior rangereink letegyék a megfelelő esküt és bezsebeljék a kitűzőt, ill. vegyünk egy kalapot Zsuzsának, ugyanis az a bestia orkán elcsente az előző nap a Delicate Arch-nál. A junior ranget füzetből megtudtuk, hogy az igazi rockstar-ok itt találhatóak.
Erre a napra volt tervezve a Canyonlands National Park is, ami szerencsére csak kb. 25 mérföldre van.
A menetrend a szokásos: látogató központ, ezúttal villám junior rangerré válás, egy önkéntes előadásának meghallgatása az np állatvilágáról, majd megtekintése a fő nevezetességeknek: Grand View, Mesa Arch (áttévedt a túloldali np-ból), és már a szomszédos state parkban a Died Horse viewpoint.
Grand view point. |
Mesa arch. |
Mini arch |
Mesa arch elött. |
Dead horse point. |
Szerencsére azt is megtudtuk, hogy itt nem hogy medvék, de még mérges kígyók sincsenek, akár szandálban is lehet sétálni. Így aztán egy nagyon kellemeset sétáltunk a továbbra is 78 fokban, minimális napsütés mellett.
Esti bónuszként még elautóztunk a Coloradó folyó mentén, hogy élvezzük a folyó látványát, ill. a visszhangot a folyó völgyének mélyén.
Colorado river. |
Mivel már este 7 is elmúlt, és ebédünk bőségesnek nem volt nevezhető, ezért a közeli Moab-ba betértünk vacsorázni. Sötétben indultunk haza Green River-be, és nem is sejtettem, hogy még tartogat meglepetést a nap. Kietlen úton nem egészen a sebességkorlátozásnak megfelelően hajtottam, de annyit láttam, hogy valaki mögöttem még gyorsabb, aminek örültem is, hogy ezek szerint itt lehet gyorsan közlekedni. A feltételezésemet a mögöttem haladó autó piros-kék lámpájának felgyulladása cáfolta meg. Nagyon kulturált volt a biztos úr, és szerencsére egy figyelmeztetéssel megúsztuk a gyorshajtást (76 mph 65 mph helyett).
A csatorna rendszer méretezésekor reméljük figyelembe vették, hogy mennyi homokat gyűjt a sok túrista...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése